Tatabánya közigazgatási repertóriuma III. kötet - Tatabányai Levéltári Füzetek 5. (Tatabánya, 1999)
Bevezető
jelentette, hogy tízezreket költöztettek el régi otthonukból az újonnan felépített lakótelepekre. A III. ötéves tervidőszakban 4112 lakás épült Tatabányán, ebből 3516 Újvárosban, 297 Kertvárosban, 112 Dózsakertben, a város egyéb területein pedig 185. A lakásállomány növekedése azonban csak 2437 volt, mivel az építéssel párhuzamosan 1675 lakás került lebontásra. AIV. ötéves tervben 6000 lakás építését tervezték, amelyből végül is 4264 valósult meg, emellett 1369 lakást bontottak le Óvárosban, a VI- és VII-es kolóniák és a Mésztelep területén. Az V. ötéves terv során 5031 új lakás épült a város különböző területein: Újváros IV, V. szomszédsági egysége, Sárberek, Dózsakert, Kertvárosi lakótelep (például XIV. aknai lakótelepek, Partizán-telep stb.). A VI. ötéves tervidőszakban 3576 új lakás épült, ezzel egyidőben befejeződött a VII-es telep szanálása, tovább folytatódott a VI-os telep, Mésztelep és Óváros kolóniarészeinek felszámolása. A VII. és egyben utolsó tervciklusra a város vezető testületei már csökkenő lakásépítést terveztek, a tervszámok 1800 lakás megépítését célozták és több, mint 600 kolónialakás lebontását tervezték. Ebben az időszakban fejeződött be az óvárosi kolóniarészek teljes szanálása, lényegében a VI-os telep hatajtós házait is felszámolták. Megállt azonban a Mésztelep bontása, mivel lakásfelújítással - rekonstrukciókkal szociális célú lakótelep kialakítását kezdte meg a város vezetése. Ebben a tervidőszakban a tervektől eltérően 1221 lakás készült el, mégpedig évről évre csökkenő mennyiségben: 1986: 496, 1987: 264, 1988: 308, 1989: 153, ezzel a városban 1990-re megszűnt a telepszerű többszintes lakásépítés. A lakásépítési programok állami-központi forrásai mellett a 70-es évek második felétől egyre nagyobb részt képviseltek a vállalati erőforrások, illetve egyre nagyobb mértékűvé vált a magánerőből, az OTP által finanszírozott, hosszú távú kölcsönfizetésre alapozott szövetkezeti és társaslakások építése. Az évek során erős társadalmi igény fogalmazódott meg a lakótelepek mellett a kertes, családi házas övezetek kialakítására. A VI. ötéves terv második felétől és a VII. ötéves terv éveiben lendületes családi ház építési akció indult, több száz, tanácsi forrásból közművesített építési telek tartós bérletbe adásával. Az így kiépült lakóövezetek - Bánhida, Kossuth-kertalja, Dózsakert - tovább színesítették az igen változatos városképet. Kialakult a rendkívül sokszínű arculatot mutató mai városkép, az új városközpont Újváros II-III-IV-V. szomszédsági egységek -, Dózsakert, Sárberki-lakótelep, Bánhidai-lakótelep, a kertvárosi családi házas terület és a Groznij-lakótelep, Óvárosban a kolóniák helyén a Ságvári-lakótelep, a Gál István-lakótelep, a KISZ-lakótelep és mellettük a volt falusias településrészek, Bánhida, Alsógalla, Felsőgalla, ÚjTatabánya. A fentiekből kitűnhet, hogy a folyamatos bontás és építkezés mellett a városvezetés problémáinak másik forrása a heterogén beépítettségű, erősen tagolt és hosszan elnyúló város működtetése volt. Nagy nehézséget jelentett az egységes városi úthálózat létrehozása, a széttagolt városrészek összekötése, ebből következően a városi tömegközlekedés gondjainak megoldása. A lebontott városrészek kereskedelmi és vendéglátó hálózata is megszűnt, ezzel párhuzamosan az új lakótelepek ellátási problémáit is meg kellett oldani, amely nem kis feszültségekkel járt. Természetesen a
