Tatabánya közigazgatási repertóriuma I. kötet - Tatabányai Levéltári Füzetek 3. (Tatabánya, 1997)

Bevezető

működését, tisztviselőinek eljárását és szolgálati viszonyait szabályozták, nemcsak a városi intézmények rendjét állapították meg sokszor igen aprólékosan, hanem a város lakóinak életviszonyait is számtalan kérdésben érintették. Szabályrendelet készült a községi kötelékben való felvételért járó díjakról, a lakásbejelentésről és az idegenekkel kapcsolatos rendészeti teendőkről. Ha a polgár házat épített, kéményét tisztíttatta, nem seperte le a telke előtt a járdát, vagy szemetelt az úttesten, szabályrendeletek előírásai vonatkoztak rá, mint ahogy akkor is, ha háziúrként bérbe adta lakóhelyiségeit. Magatartása szabályrendelet hatálya alá esett, ha cselédet fogadott fel, szórakozni színházba ment, vagy szerenádot adott szíve hölgyének, vagy - horribile dictu - a rosszlányokhoz tért be a bordélyba. Dolgos hétköznapjait is a statútumok előírásaihoz kellett igazítania, ha például bérkocsit, omnibuszt üzemeltetett, kávéházat, sörözőt, kocsmát tartott fenn, vagy mint kőművesmester legényeket alkalmazott. Ha fáradalmait a szőlőjében pihente ki, a szőlőhegy-rendtartás adta meg ennek a jogi keretét, apai türelmét pedig az tehette próbára, ha csemetéjét szabályrendelet által tiltott sárkányeregetésen kapták a város belterületén. Ha megfáradva az élet fáradalmaitól, elhalálozott, utolsó útjára a szabályrendelet előírásai szerint rendbentartott városi temetőbe kísérte a gyászoló család. A városi polgárt tehát a bölcsőtől a sírig kísérték az autonóm jogszabályok." (Magyar városi önkormányzatok 1848-1918. Bp., 1992.) A fenti idézet a polgári várostörténet klasszikus időszakára vonatkozik. Tatabánya megyei város működésének rövid időszaka alatt a városi jogszabályalkotó munka nem bontakozhatott ki a fennt leírt teljességgel, de a jegyzőkönyveket tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a testületnek rendeletalkotó munkája igyekezett átfogni a városi polgárok életét a „bölcsőtől a sírig". A három esztendő alatt 22 szabályrendeletet alkottak, a városi bábák működését, a vásárok és piacok életét, a közüzemeket, a vigasságokat, a köztemetők rendjét stb. szabályozva. A városi képviselő-testület megalakulásakor 60 tagú volt, a Magyar Kommunista Párt 30 tagot és 15 póttagot delegált, a Magyar Szociáldemokrata Párt 25 rendes és 12 póttagot, a Magyar Bánya- és Kohómunkások Szakszervezete 4 rendes és 2 póttagot, a Kisgazda Párt 1 rendes és 1 póttagot. (A testületek tagjainak névsorát a függelékben közöljük.) A megválasztott tisztségviselők - lényegében a városi tanács tagjai - a polgármester kivételével (aki szakmáját tekintve bányamunkás volt és akit a kommunista párt jelölt a tisztségre) a régi közigazgatás szakértőiből álltak. A közigazgatási munkát a tárgyszerűség, a szakszerűség jellemezte. Az anyagi vonatkozású ügyekben született határozatokból, intézkedésekből érzékelhető a városi tulajdon fontosságának tudata, anyagi érdekeinek pártérdekeken túlérő figyelembevétele. A városi beruházási munkák, felújítások kivitelezésére kiírt pályázatok értékelésénél a gazdaságossági szempontok, a városi érdekek érvényesítése mellett a helyi iparosok érdekeinek támogatása is megfigyelhető. „A város vagyonának megóvása a városi tisztviselők kötelessége. Ezért sem dicséret, sem jutalom nem jár." - így fogalmazta meg a városi tisztviselő magatartásának alapvetését az 57/1948. sz. városi tanácsi határozat. Az 1949. évi XX-as törvény, a Magyar Népköztársaság alkotmánya rendelkezett a