Tatabánya közigazgatási repertóriuma I. kötet - Tatabányai Levéltári Füzetek 3. (Tatabánya, 1997)

Bevezető

A tanácsüléseket a V. B. határozata alapján a V. B. elnöke hívta össze és vezette az üléseket. A végrehajtó bizottság megalakulásakor hetente, majd a későbbiekben kéthetente ülésezett - feladatait a fentieken túl a törvény az alábbiakban határozta meg: a helyi gazdasági terv és költségvetés összeállítása; a helyi szabályrendelet-tervezetek elkészítése; beszámolók szervezése a tanácsi tevékenységről a választók számára; a tanács üléseinek összehívása; javaslattétel a megyei végrehajtó bizottsághoz, illetve a minisztériumokhoz; a tanács hivatali szervezetének, osztályainak megszervezése, szakigazgatási ágak szerinti kialakítása; a tanácsi alkalmazottak feletti munkáltatói jogkör gyakorlása. A végrehajtó bizottság tagjainak számát a tanácstörvény előírásai alapján a tanács ha-tározta meg. A végrehajtó bizottság a demokratikus centralizmus elvei alapján kettős alárendeltségben működött, közvetlen felelősséggel tartozva a megválasztó tanácsnak és a megyei tanács végrehajtó bizottságának. A V. B. a tanács első ülésén alakult oly módon, hogy a tanács tagjai sorából megválasztotta elnökét, elnökhelyettesét, titkárát. A megválasztott tisztségviselőket a felettes tanács hagyta jóvá. A tanács állandó bizottságokat alakíthatott, amelyek a hivatali szakosztályok munkáját támogatták, illetve ellenőrizték. Az állandó bizottságok tapasztalataikról a V. B.-nek számoltak be. A II. tanácstörvény módosítva az állandó bizottságok feladatkörét úgy rendelkezett, hogy legfőbb feladatuk a tanács segítése a felsőbb szervek rendelkezéseinek végrehajtásában, valamint a lakosság javaslatainak és panaszainak intézésében, végső soron a tanács javaslattevő, véleményező és ellenőrző szervei lettek. A fent hivatkozott tanácstörvények megteremtették a közigazgatás új szervezeti kereteit, a politika alakulása, változása pedig napi tevékenységét, annak lehetőségét határozta meg. A tervgazdálkodás, az erőltetett szocialista iparfejlesztés támasztotta szénigények kielégítésére évtizedeken át bányászok, ipari munkások ezrei özönlöttek a városba, folytatva a századfordulótól kialakult trendet, amely szerint a népesség gyarapodásában mindig nagyobb tényező volt a bevándorlás, mint a természetes népszaporulat. Az új városlakók letelepítése új lakótelepek, városrészek építését tette szükségessé, amelynek eredményeképpen mintegy három évtized alatt a szénmedence ősi települési térképének teljes átrajzolásával kialakult a mai városkép. Az ötvenes években a beruházási lehetőségek szűkössége miatt ez a folyamat lassú ütemű és alacsony színvonalú volt. A teljes elszegényedés, az éhező ország korszakában a központilag előírt, népszerűtlen feladatok végrehajtása és végrehajtatása várt a helyi tanácsokra. (Vázlatosan felsorolva: a kötelező beszolgáltatások megszervezése és ellenőrzése, az erőszakos tsz-szervezések lebonyolítása, békekölcsönjegyzés szorgalmazása; lakóház-államosítások végrehajtása; folyamatos agitációk szervezése; állandó harc a kulálok, spekulánsok, az árdrágítók, a rémhírterjesztők, az ellenség ellen.) Mérhetetlen bürokratizmus, gyanakvás és bizalmatlanság jellemezte az ötvenes évek közigazgatási légkörét. Az ötvenes évek vége, a hatvanas évtized az enyhülés korszaka volt a tanácsigazgatásban. Az ország gazdasági, majd politikai stabilizációja a helyi városfejlesztés,