Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

kormánypártból és megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot. Mozgalma sikertelenségét látva 1928-ban megegyezett Bethlen Istvánnal, visszatért az Egységes Pártba. A hadügyi államtitkárból 1929. október 10-től a Bethlen- majd Károlyi Gyula-féle kormányban a honvédelmi tárca irányítója. 1932. október 1-től a nagybirtokosok és a jobboldali katonai körök támogatásával ő az ország miniszterelnöke. Meghirdette 95 pontból álló programját, törvényt hozatott a kormányzói jogkör kiterjesztéséről, átszervezte a kormánypártot (Nemzeti Egység Pártja), intézkedéseket léptetett életbe a tekintélyelvű rendszer kiépítésére. Külpolitikában szorosabbá tette Olaszországgal és Németországgal az együttműködést. Gömbös Gyula miniszterelnököt 1933. január 21-én a szekszárdi közgyűlés országos érdemeiért, valamint a helyőrség Szekszárdra kerüléséért a város díszpolgárának választotta. 1933. júniusában a kormányfők közül elsőnek kereste fel Hitlert. 1934-ben szerződést kötött Olaszországgal és Ausztriával (római hármas paktum), majd Németországgal is, és elkötelezte magát a németek tervei mellett. Az 1934. októberében Sándor jugoszláv király és L. Barthou francia külügyminiszter ellen elkövetett marseille-i merénylet Magyarországon való előkészítése miatti súlyos külpolitikai bonyodalmat csak Olaszország támogatásával tudta leküzdeni. 1935. márciusában szembekerült a kormánypárt konzervatívabb Bethlen-csoportjával, de felülkerekedett. Átalakította kormányát, majd kormányzói kézirattal feloszlatta az országgyűlést. Az általa irányított 1935. évi választásokat a minden addiginál erősebb kormányterror jellemezte (endrődi sortűz). A választások után régi szegedi különítményes tiszttársait fontos politikai és katonai pozíciókba helyezte. 1936. május 14-től, egyre súlyosabbá váló vesebaja miatt, németországi szanatóriumban gyógykezelték. Münchenben halt meg 1936. okt. 6-án.