Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

Wigand János (1856-1919) Wigand János 1856. május 22-én Wigand János és Martin Katalin házasságából Varsádon született. Az evangélikus családfő a jó eszű fiút nyolc gyermeke ellenére beíratta a sárszentlőrinci algimnáziumba. Tanulmányait később Sopronba folytatta. Egyetemi évei alatt társai közül elsősorban fordításaival emelkedett ki. Tanári pályáját Aradon kezdte, ahol Szekszárd nagy szülöttéről, Garay Jánosról közölt tanulmányt. Ezt követően a Vajdaságba került. Pancsován szervező készségével emelkedett ki kollégái közül, de írt színmüvet, szerkesztett emlékkönyvet is. Amikor 1896-ban a miniszter Szekszárdra helyezte, bár Tolna vármegye közgyűlése 1892-ben elfogadta, hogy Szekszárdon felállítja az első főgimnáziumot, ekkor még mindig nem állt az az épület, amelyben az oktatást meg lehetett volna kezdeni. 1896. szeptember 10-én került sor az első tanév ünnepélyes megnyitására a városháza nagytermében. Az igazgató nagy tetszéssel fogadott beszéde, amelyben az iskola és a szülők együttműködésének fontosságáról szólt, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Wigand János hamarosan a megyeszékhely elismert és megbecsült személyisége lett. Az oktatás a Széchenyi utcai Ellmann-féle ház két szobájában kezdődött, ahol 15-15 pad, l-l tábla és l-l tanári asztal jelentette a felszerelést. 1897-ben szeptemberétől már a mai épületben folytatódott az oktatás. Az igazgató megnyerő modora, körültekintő és alapos munkája, a szaporodó jó tanulmányi eredmények, hamar oldották az új intézmény iránti kezdeti bizalmatlanságot. Számos ösztöndíjat létesítettek. 1902-ben megalakították az Eötvös József önképzőkört, amelyben eredményesebb munkára ZENTAI, 1990. 12-40. p , és TÖTTŐS, 1995, 140-141. p