Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

1867-ben, amikor a törvények valóban lehetővé tették az egyenlőséget, a szabad lakhatást, az ingatlanszerzést, a hivatás korlátozás nélküli választását, a zsidók többsége hihetetlen gyorsasággal ért el sikereket az élet minden területén. Pirnitzer József fiaival, Antallal és Lajossal cégbírósági bejegyzéssel „röfös-divatáru társascéggé" nyilváníttatták üzletüket. A cég emblémájában szereplő P-J-F (Pontosság, Jóindulat, Figyelmesség) elveit igyekeztek napi munkájukban érvényre juttatni. „A megelégedett vevő a legjobb cégér" hirdették. 1890. április 24-én nyitotta meg kapuit a megye legnagyobb szabásúnak minősíthető áruháza. A Széchenyi 37-39. és a Garay tér 2. alatti saroképületben cipő, kötött-, divat- és rőfösáruk akkori viszonyokhoz képest igen bőséges választékával várták a vásárlókat. Az üzletet klasszikus üzleti érzékkel vezette, tette országos hírűvé. Nemcsak a szakkörök, hanem a közönség legszélesebb rétegei is elismeréssel adóztak munkájának. 1880 körül megnősült. Feleségül vette Ornstein Klárát,

93

hét gyermekük született: Ella, Nelli, Ida, Gyula, Mária, Ede, Irén. TMÚ. 1933. december 30. cikke szerint decemberében ünnepelték gyémántlakodalmukat.. Szekszárdon halt meg 1943. január 23-án. Gyermekeik közül Ede 1886. április 22-én született. Kereskedő lett. Auschwitzban halt meg.