Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

Molnár (Müller) Mór (1874- 1959) Dunapentelén született 1874-ben. Apja cipészlegény, aki „burgzsandárként" 12 évig szolgálta a császárt a bécsi udvarban, anyja stomfai Zeninka Teréz bécsi ápolónő volt. A pentelei cipészműhely nem jövedelmezett annyit, hogy a hét tagú családot ellássa, ezért 1879-ben Szekszárdra költözött. Molnár Mór 13 éves korában lett Rosembaum Ignác nyomdájában tanonc. E nyomda új tulajdonosa, Báter János az Újfalusy nyomda korábbi művezetője lett. A tanoncéveket követően, szakmai ismeretei bővítésére vándorévek következtek Európában. 1891ben Battara Pietro nyomdájában, Fiúméban dolgozott, de egy sztrájk miatt elveszíti állását. Egy év múlva már Budapesten Nagy Sándor nyomdájában együtt szedi és osztja a betűket, Peidl Gyulával a későbbi szakszervezeti vezetővel és kormányelnökkel. Hamarosan a Boruth, majd Fusch Samu nyomdája következett. Nem sokáig maradt, céljául az európai nyomdászattal megismerkedést tűzte ki. 1893-tól gyalog bejárta Nyugat Európát. Ausztria után Németország, Belgium, Luxemburg, Hollandia következett. Londonban hosszabb ideig maradt, de az általa festett levelezőlapok árusításából nehezen tudta magát fenntartani. Ötheti gyaloglás után ért Párizsba, ahol mecénása támogatná lap kiadását. A támogató váratlan halála után Svájcba, majd Németországba gyalogolt. Itt különböző nyomdáknál Berlinben, Karlsruhéban és Trierben évekig dolgozott. TMÖL kézirattár: Sipter Gézáné: Szekszárd város nyomdászata. 16-31. p. 1983., Dr. Szilágyi Mihály: Szekszárd ipara. In.: SZEKSZÁRD, 1996. Szerk: Dr. Dobos Gyula, 34-35. p