Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

nyelvet értő fiatal és idősebb férfiaival levelezhetnek, s talán feltalálják az ideált, ki után sóvár szívvel áhítoznak." 1901-ben Lengyel Pál kibérelte a László utcai ún. Mohay féle házat és családjával odaköltözött. Szervező munkával elérte, hogy a lap megjelentetése kifizetődő lett. Közben szoros kapcsolata alakult ki a Párizsban megjelenő L' Esperantis szerkesztőségével. A francia eszperantisták ösztönzésére 1904-ben családjával együtt kivándorolt Párizsba. Az eszperantó mozgalom megalakította az Eszperantista Sajtó Társaságot, saját nyomdát szereltek fel és 6 eszperantó lapot adtak ki. Már 1904. októberében a nyomda műszaki igazgatója Lengyel Pál lett. 1905-ben beválasztották a Nyelvi Bizottságba, amely a nyelv világméretű terjesztését tűzte ki elsődleges feladatának. 1910-ben az Eszperantó Akadémia tagja lett. Vitacikkeket írt, fordított és szerkesztette a Juna Esperantisto című lapot. 1914-ben a francia hatóságok magyar állampolgársága miatt internálták. Csak 1919 elején került haza családjával. Budapesten súlyos betegen és nagy szegénységben élt szeretteivel. 1932. október 4-én hunyt el, a rákoskeresztúri köztemetőben temették el.