Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Aradi Gábor: A telefonhálózat kiépítése Szekszárdon
pedig, kilométerenként és áramkörönként egyszer és mindenkorra 20 forintnyi hozzájárulást kellett fizetni. 42 A körrendeletet megkapták a törvényhatóságok, melyhez a belügyminiszter kiegészítést fűzött. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényhatósági távbeszélő hálózat előnyökkel jár a közigazgatásra nézve, de ennek megvalósítását nem lehet kötelező jelleggel előírni. Ha nincs elég fedezet az erre a célra igénybe vehető alapokban, akkor az adófizetőket ne terheljék újabb adókivetésekkel. A bekötést a jelentkezés sorrendjében kellett lebonyolítani. 43 Az alispán e szellemben tájékoztatja a főszolgabírákat 1894. február 7-én és egyúttal értekezletre hívta őket. Külön kitért itt arra is, hogy minél gyorsabban próbálják az ügyet érdemben elintézni, mert ha a minisztériumnak, az arra évre tervezett költségvetési kerete betelik, akkor a megvalósítás több évre is késedelmet szenvedhet. Az elhangzott utasítások alapján a járási elöljárók felhívták a községeket, illetve a községekben lévő nagyobb birtokosokat a csatlakozásra. Megkezdődött az agitálás, az igények, a vállalkozó kedv felmérése. A szervezőmunka kezdeti eredményéről az 1894. február 14én megtartott megbeszélésen számoltak be a járási főszolgabírók. Itt megegyeztek abban, hogy ha sikerül a szükséges két községet, illetve a járási székhelyet megnyerni az ügynek, az azokban előírt minimális három előfizetővel, és biztosítani a faoszlopokat, akkor hozzá kell kezdeni a hálózat kiépítéséhez. A járási székhelyeket a vármegye költségén kell a megyei központtal összekötni. Abban is egyetértettek, hogy a községeket a járáshoz, a magánszemélyeket a községhez kell kapcsolni. Szévald alispán fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az akció sikeréhez a vármegyének is áldozatokat kell hoznia. A járások vezetőinek beszámolóiból kitűnt, habár a legtöbb községben általában pozitívan fogadták a felvetést, hogy addig nem akarták magukat elkötelezni, amíg nem ismerik a települést terhelő költségek teljes nagyságát. Gyapay Árpád: A pécsi posta és távírda igazgatóság története. Kézirat. Megtalálható a Pécsi Távközlési Múzeumban. 43 TMÖL AI 843/1925. 1893. szept. 14.
