Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

évvel ezelőtt volt egy értekezlet, és aztán napirendre tértek felette. Ebből a tespedésből és valóban pirulásra késztető helyzetből türelmetlenül várjuk a kivezető utat. " Ami a fürdő ügyét illeti, annak a létesítésére is több ajánlat érkezett a vezetőséghez, de mindig elakadt a dolog a tárgyalások szintjén. Ezért Szekszárdon abban az időben fürdési lehetőség kizárólag a csörge-tavi strandon volt, nyaranta. Az újságok szerint pedig ahhoz, hogy Szekszárd valóban városias legyen, feltétlenül szükséges a fürdő is, valamint egy malom, hogy a gabonát ne kelljen messzire szállítani őrlés céljából. A Tolnavármegye

33 ismét kis színest jelentet meg arról, hogy Kaposvár már évek óta nevezetes arról, hogy az utcák villamos világítással vannak ellátva, de ugyancsak nevezetes arról is, hogy ez a világítás olyan primitív, kezdetleges, hogy az utcákon lámpást kell mellette használni, ha látni akarnak. A Siemens és Halske cég felajánlotta a városnak, hogy megvásárolja a villanytelepet, lámpákat és vezetékeket, az ezzel együtt járó jogokkal, és felújítja a világítást. A város azonban nem fogadta el ezt az ajánlatot, mert túl drágának találták. Mindebből levonja a következtetést, miszerint olyan kis városoknak, mint Kaposvár és Szekszárd, nem kifizetődő a villamos világítás, ezért csakis az acetiléngázos világítás felelne meg. Példaként említi a Szegzárd Szálló kávéházában működő gázvilágítást, amely biztonságosan üzemel, soha semmilyen gond nem volt vele. 1899-ben úgy látszik, hogy végre tényleg történni fog valami, bár az újságíró meglehetősen szkeptikus az üggyel kapcsolatban. A Tolnavármegyében 4 megjelent vezércikk szerint a belügyminiszter leiratot intézett a vármegyék és a városi törvényhatóságokhoz, amelyben felhívja az egyes városok figyelmét az acetilénvilágításra, amely, mint a kísérletek mutatják, olcsóbb, mint a légszesz, s így olyan községek, amelyek eddig a közvilágítási problémákkal küszködtek, olcsón szerezhetnék meg maguknak világítási eszközüket. A belügyminiszter nem tért ki a leiratában a villamos világításra, úgy látszik, azt nem tartotta kisvárosok vagy községek számára megfelelőnek. TVM, 1898. július 17, 29. szám. TVM 1899. szeptember 3.