Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

Ebben az időben még nem fogalmazódott meg a nagyközség lakóiban az igény a rosszállapotú utak esti kivilágítására. Az állami út három nagyobb és több kisebb hídon haladt át a városon északról dél felé. A nagyobb hidak északon a Parásztai patak hídja, a város belterületén a Szent János híd, a későbbi Hármashíd, majd délen a Csatári patak hídja. Az országút régimódi, töltögetett kövezetlen út volt, amely a város belső területein hatalmas kátyúkon vezetett keresztül. Ezek között voltak olyanok is, amelyekben egy üres kocsi is elsüllyedhetett. Ennek az útnak a kikövezését a törvényhatóság csak 1901-ben vette tervbe.

6 A szekszárdi Garay-tér 1881-ben. (Jól látható a világítás szükségessége.) Az első utca, amit elkezdtek kikövezni 1897-ben, a Bezerédj utca volt. Ha meggondoljuk, talán nem is véletlenül, hiszen ebben az utcában lakott Boda Vilmos. A keramit és aszfaltburkolatú járdák építése csak 1901-től kezdődött meg. Elképzelhető, hogy besötétedés után az utcákon nem sokan közlekedtek, vagy a régi, jól bevált módszert alkalmazták: a kézben tartott viharlámpát vitték magukkal. Végül is ezek az állapotok nem maradhattak így a végtelenségig. Fejlődött a kulturális élet, megalakult a kaszinó, a dalárda, sőt, 1850-ben német színház is működött Szekszárdon.

7 Iskolák épültek, egyletek, olvasókörök alakultak, s ezeknek a látogatása 6 SZEKSZÁRD, 1989,1. köt. In: Tóth Zoltán: Szekszárd a dualizmus korában. 7 Vendel István: Szekszárd megyei város monográfiája. Szekszárd, 1941.