Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)

az árvízzel borított területek lecsapolását, amelyeknek gerjesztő hatása volt a szőlőmüvelés terjeszkedésére, a gazdaság fellendülésére az 1870-es évek közepétől a filoxéra megjelenéséig.

11 Nem kevés gondot hozott az 1883-1905 közötti korszerűsítési törekvésekkel és válságokkal átszőtt korszak is. 1883-ban ugyan megépült a Rétszilas-Szekszárd közti vasúti szárnyvonal, ám annak további folytatása is csak közlekedési zsákutcának bizonyult. Az országos vasúti forgalomban Szekszárd egy jelentéktelen kis állomás lett. 1892-ben a személyforgalom is megszűnt a Dunán. Ez idő-tájt szakadt el gazdaságilag a Sárköz és Bátaszék vidéke. 1883-ban kezdődő, pusztító filoxéra vész után tiszteletre méltó szívóssággal a gazdák újratelepítették a szőlőskerteket új szőlőfajtákkal és új művelési módok bevezetésével, de a kiváló borok piacra juttatása továbbra is problémát jelentett. A vezetés kudarcot vallott a gazdaság helyreállítását célzó szándékában, a dohánygyár, a kendergyár, a selyemfonoda, a laktanya létesítésében. „ Valóságos Istenáldás volt" a selyemtenyésztés újbóli életre keltése, amely oldotta a foglalkoztatási és szociális nehézségeket. Ellenben megtörtént az előrelépés az iskolaügyben a gimnázium 1896. évi beindításával. A pénzintézetek megjelenése is bizakodással párosult. A nagyközség ekkor vásárolta meg jövedelemszerző céllal az uradalomtól a nagyvendéglőt, a Csörge-tavat. A vezetésnek azonban az anyagi stabilizációra irányuló törekvései nem jártak eredménnyel.

12 A régiónkban, a szomszédos Somogyban Kaposvár hasonló pozíciókkal szinte azonos fejlődési utat tett meg, mégis a polgári fejlődés időszakában útjaik elváltak.

13 Szekszárd esetében az a konklúzió vonható le, hogy a település a polgárosodást motiváló alkalmakkal nem tudott élni, hiszen polgárai nem foglalkoztak a szőlők rekonstrukciója miatt a gazdaság egyéb ágazataival. A szőlők pusztulása behozhatatlan károkat okozott, a bortermelői, 11 Tóth Zoltán: Szekszárd a dualizmus korában (1867-1918) Szekszárd Város Történeti Monográfiája I. kötet, Szerk., K. Balogh János, 254-259. p. (TÓTH) 12 Vendel István: Szekszárd megyei jogú város monográfiája Szekszárd, 1941. 176-217. p. (VENDEL, 1941.) 13 Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában Somogy megye múltjából, Szerk., Kanyar József, Kaposvár, 1974. 49-59. p.