Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

nyesen politikai értelemben is. Boda vélhetően a befolyásáért küzdőt, s ebben követte pártbeli helyettese, Adler N János, a város első háromszintes magánépületének birokosa is. Az 1912 eleji, Szekszárdi Újság által vázolt képviselőtestületi erőviszonyokhoz képest, miszerint az „úri" párt felölelte a virilisták egészét, mellyel szemben a választottak megoszlottak a külön pártba szerveződő kisgazdák és a többi földműves között, 1913 októberében a visszafejlesztés kérdése körül egészen más megoszlás mutatkozott: a földművesréteg szinte teljesen egységes volt, mellyel szemben a virilisták közt húzódott törésvonal. A szavazás pontos eredményei is ezt tükrözik. A szavazáskor közvetlenül nem a százas bizottság indítványára szavaztak, hanem a városi tanácséra, mely a bizottság indítványát tárgyalás nélkül elvetni javasolta. Tehát ahhoz, hogy az indítvány elfogadtassék, „nem"-mel kellett voksolni. így 58-an tettek, a már hat említett virilistán kívül 52 választott tag. A 49 „igen" a következőképpen oszlott meg: 33 virilista, 6 választott tag, 10 tisztviselő.

106 A városi tanács javaslatát támogató, visszafejlesztést elutasító virilistákról elmondható, hogy jellemzően a virilisták első feléből, az igazán vagyonosokból, illetve az értelmiségből kerültek ki.

107 Huszonkilenc virilista - kik a kevésbé vagyonosokból, az iparosok döntő, kereskedők jelentős részéből verbuválódtak - semleges álláspontra helyezkedett. Bár a városi tisztviselők is szép számban éltek szavazati jogukkal, a százas bizottság indítványának elfogadását nem tudták 1 OR megakadályozni. De a jogértelmezés lehetőségei a városi tanács és a A városi tanács javaslata mellett szavazó hat választott tag, André István iparos, Gödé Lajos ref. lelkész, Kun Lajos r.k. segédlelkész, Matzon Kálmán pénztárnok, dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd közül csak egy, Mészáros Pál Komáromy volt földműves. Hét jogi személyt, nőt képviselő meghatalmazott mellett a következő 26-an szavaztak a visszafejlesztés ellen a virilisták közül: Orffy Lajos, dr. Leopold Kornél, dr. Martin József, dr. Steiner Lajos, Szeghy Sándor, Bodnár István, Pirnitzer Antal, Leicht Lajos, dr. Káldy Gyula, dr. Herczeg Gyula, Mayer János, Szondy István, dr. Pirnitzer Béla, Hayt Gábor, Török Béla, dr. Mayer Gyula, Stockinger János, Fischoff Mór, Reich Armin, Reichl Sándor, dr. Tanárky Árpád, dr. Horváth Jenő, dr. Gulyás József, Kamarás Béla, Singer Viktor és Fejős Károly. A felsoroltak közül az első húsz egyben megyei virilis is volt. A városvisszafejlesztés harcos ellenzőjének markáns szerepét a városvezetéshez, tisztviselői karhoz közel álló Szekszárdi Újság játszotta, mely a helyi kereskedőkre és iparosokra - és magánalkalmazottakra - támaszkodva, egy ún. „városi párt" megalakítását is sürgető feladatnak tartotta.