Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

jellemzően iparban és kereskedelemben foglalkoztatottakkal rendel­79 kező dunántúli városok között. " Az alföldi városokhoz hasonult Szek­szárd mezőgazdasági népességének nagy száma - 1910-ben a foglal­koztatottak 48,38 %-a, 3305 fő dolgozott e szektorban -, ennek megfelelő falusias beépítettség döntő súlya (ez alól a belváros tucatnyi utcája volt csak kivétel). Mi több, éles eltérést mutatva a Dunántúl városaitól, az épületek 79 %-a, 1710 db 1900-ban is vályogból volt. 73 Viszont az alföldi városok egyéb jellemzői, így pl. a külterület súlyo­zott jelentősége a településszerkezetben - külterületi népesség nagy száma, a szállások kitüntetett szerepe - nem voltak Szekszárd sajátos­ságai. Amiképp az agrárnépesség belső rétegződése is eltért az al­földitől, és a dunántúli várostípus irányába hatott a megye eredendően más társadalmi adottságai, történeti múltja is. Mindemellett a tárgyalt korszakban a Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt sokkal sűrűbb városhálózat jellemezte Az eltérő korabeli dunántúli és alföldi városűrűség, illetve népességszám különösen jól érzékelhető három történész munkáján, annak térképmellékletein. CZOCH, 1997. különösen 48-49. p. Ez részben földrajzi adottságokkal magyarázható, de hogy ez nem csupán építő­anyag (kő) helybeli előfordulásának függvénye volt, jelzi, hogy a hasonló adott­ságú Kaposváron csak a házak 34,26 %-a, 787 épült vályogból. Falai kő és téglából 1126-nak, a házak 49,02 %-ának volt. THIRRING, 1912. 23. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom