Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

kas hajdút, aki neves javasember hírében állott. A seb-orvos ezen felindulva a kuruzslót láncra akarta veretni, majd felkérte a helybeli plébánost, hogy a templomban a szószékről feddje meg a népet. A plébános ezt olyan hangnemben tette meg, hogy a bíró másodmagával felkereste a plébánost jelentése szerint, „hogy ne szomoréttasson bennünket, látván a naponként való keserves esetünket". A nép a bíró után betódult a paplakba és „illetlen szókkal némelly értetlen meg sértette Plébános Urat". A megbetegedés ijesztő formája, a betegségnek emberre is veszélyes volta kezdettől fogva sokakat hatékony gyógymód vagy megfelelő védekezési eljárás kutatására indított. Ezeket a törekvéseket felkarolta a Helytartó Tanács is, és minden olyan kezdeményezést, amelyben valami lehetőséget látott az eredményes védekezésre, hivatalosan is javasolt a vármegyéknek. Az 1819. július 6-án kelt 18 362. sz. leiratában

62 mint bevált gyógymódot ajánlja a veszett állat által megmart ember vagy állat nyelve alatt keletkező hólyagnak a marás utáni 9. napon történő kimetszését. Az eljárás a Páduai Egyetem híres professzorától, Brerától származik. Az ugyancsak 1819. évből származó, augusztus 31-én kelt 24 857. sz. leirat,

63 nyilván a könnyebb érthetőség kedvéért kivételesen magyar nyelven, hosszadalmasan ismerteti, hogy „Kis Kun Halas Várossában Szabó Istvány, néhai Burján Ilona veje, Feleségével Burján Évával a' veszettség nyavalyájában való Orvoslások Módgyáról következendőképpen tudakoltatott ki." Felsorolja azokat a szereket, amiket a házaspár a veszett állat által megmart ember vagy állat kezelésére használni szokott. a) „körös bogár" por (pul. Canthar), b) Földi tömjén detto, c) Isten tehénkéje por, d) Fekete kenyér haj (crusta panis), e) Ezerjó fű (Dictamnus albus), f) Csipke Guba (Gallae crin. rosae a), g) Szagos Ruta (Ruta graveolens). Ezeket a szereket külső és belső kezelésre egyaránt szokták alkalmazni ,,a' szerént, a' mint a' nyavalya kivánnya". A veszettség kezelésére vonatkozó javaslatok, ajánlások később sem szűntek meg. Erre utal a Helytartó Tanács 1840. május 19-én kelt 14 652 sz. latin nyelvű leirata, amely azonban 1840. Sz. András hava 3-án már magyarul is megérkezett. A hozzá mellékelt tájékoztató pedig német nyelvű.

64 A Helytartó Tanács arról értesítette a vármegyéket, hogy Lalich József verbovszkoi iskolamester (Horvátország) a veszettség ellen a „Tarnits gyökeret (Gentiana cruciata)" eredményesen használja és megfelelő szerrel rendelkezik a kígyómarás ellen is. A Helytartó Tanács elrendelte, hogy a leirat tartalmát és a gyógymódot hozzák a „közorvosok és gyógyszer-árusok" tudomására. Arra is utasítást adott, hogy a tárnics-gyökeret télen a gyógyszertárakban használható állapotban kell tartani, ennek módját a Bécsi császári és Királyi József Akadémia írta elő. A német szöveg ezután részletesen ismerteti a növényt, virágzását, előfordulási helyét és gyökerének leírását, majd a vele követendő kezelést. Az eljárásra a Helytartó Tanács ismételten visszatért, és sürgette a jelentést a gyógyítási kísérletek eredményéről. A vizsgálatok azonban nem járhattak a várt eredménnyel mert az 1844. Sz. Mihály hava 17-én kelt 34 340 sz. leiratában, bár további két esztendőre meghosszabbította a kipróbálást, de „tsak ollyan esetben, hol a' veszettség már valósággal kitört." Megelőző kezelésre a továbbiak során az eljárást alkalmazni nem engedi (sub obtutu prophylactico), csak már ismert, kipróbált régi gyógymódokat szabad használni. Az eddigi elmondottakból mindenképpen kiviláglik, hogy a veszettség számlájára sok, egyéb eredetű megbetegedést is elkönyveltek, illetve mindennemű marást veszettségre gyanúsnak tekintettek. Az így elért kezelési eredmények eleve a különféle újdonsült beavatkozások jó voltát hangsúlyozták. A megyei főorvos 1835. január 13-án benyújtott jelentésében beszámolt a „veszett állatok által megmaratott személyekről". Hat esetet ismertetett, melyek közül 4 alkalommal macska, 2 esetben pedig kutya mart meg embert. 36 561