Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

Már említettem, hogy Tolnay Sándornak a marha-dög elleni védekezésről összeállított munkáját a helytartó Tanács 1789. október 20-án kelt 40198 sz. leiratában

43 magyar és német nyelven megküldte a megyéknek. Az állatorvos-történeti szempontból nagyon érdekes 24 pontból álló munka többek között felsorolja a betegek elkülönítését, részletes gyógykezelési utasítást ad, előírja a beteg állatok étrendjét, hasának tüzes vassal való sütését, a lebenyegbe fekete hunyor (Helleborus niger) gyökér húzását, az elhullottak boncolását, elásását, a betegek levágási tilalmát, megelőző gyógyszeres beavatkozást, állatkórház „marhák Ispitálya" felállítását. Rendkívül értékes dokumentum, amelyet Tolnay Sándor 3 évvel későbben állított öszsze és a Helytartó Tanács 1792. Sz. András hava 12-én kelt 5677 sz. leiratával küldött meg a vármegyéknek. A megelőző rendelkezéseket tartalmazó, a gyógyító szereket ismertető és a polgári rendelkezéseket előíró rész 25 hosszú, részletes utasításokat tartalmazó pontból áll. Ezután a levéltári anyagban csak 181 l-ben jelenik meg ismét a marha-dög, 1811-13 között az országban nagy járvány zajlott le. A közgyűlési jegyzőkönyv 1083/1812. sz. alatt beszámol a megyei főorvosnak a Földváron fellépett marhadögről szóló jelentéséről, „mely jelentésre Bertalan Gábor Esküdt Úr kiküldetett, hogy a Rendes Orvos Úrral egy értőleg, ezen marha Döge meg fojtására tzélozó hasznos Rendeléseket meg tegyék". Ők a helyszínen a szükséges utasításokat ki is adták, amelyben egyebek mellett „keményen meg tiltsa, hogy a Fehérvári Sz. István napi vásárra semmiféle marhákat el hajtani ne bátorkodjanak". Felhívták a figyelmet arra is, hogy a Veszprémbe irányuló „só-hordatás"-ra marhát semmiképpen nem, csak lovat használhatnak. A közgyűlési jegyzőkönyv 1891/1812. sz. alatt érdekes eseményről szól: a megyei főorvos a Felsőnyék községben megállapított marha-dög betegséggel kapcsolatban jelentést terjesztett a Közgyűlés elé és ebben hivatkozik arra, hogy „a Marhák orvoslásának módját Tanító Professor Tolnay Sándornak véleménye közöltettik" az érdekeltekkel. A 40/1813. sz. közgyűlési jegyzőkönyvben foglaltak szerint a „vármegyei feő Ügyész Úr" elrendelte, hogy az illetékes „Ali Szolga Bíró Úr'járjon el Zomba községben, ahol a zárlatot biztosító őrök kunyhóját elégették és az őröket megverték, továbbá a „Dőry Károly feő Bíró Úrnak katonája a rendeléseket hátrálta Dőry Pálné Asszonyság is a rendelések ellen, a maga ökreit Szekszárdra a hol a' marha Dög uralkodott bé hajtotta volna". Kiterjedt a „Tekintetes és Nemes Vármegye" figyelme a betegséggel még nem fertőzött községek óvására is. így pl. Tolnán és Mözsön, ahol a betegség még nem ütötte fel a fejét, a behurcolás meggátlása érdekében elrendelték, hogy „oly rendelések tétessenek, mely szerint azon két Helység Marha Dögtől menten tartasson meg".

44 A járvány időszakában ismételten intézkedett

45 a Helytartó Tanács a Birodalom egyes tartományaiban fellépett betegség tovahurcolásának meggátlása érdekében. Elrendelte az érintett területekről származó marhakivitel teljes leállítását (1813. nov. 13-án kelt leirat). A védekezési szabályok kiterjedtek a ragályterjesztő tárgyakra is. A Helytartó Tanács 1812. december 9-én kelt leiratában

46 szigorúan megtiltotta, hogy a Birodalom marhadöggel fertőzött tartományaiból mentes területekre állatbőröket kivigyenek. A járvány 1813-ban megszűnt és 61/1813. sz. közgyűlési jegyzőkönyvben leírtak értelmében a járvány elfojtására kiadott intézkedéseket hatályon kívül helyezték. A járvány ellen azonban nemcsak közigazgatási rendelkezésekkel védekeztek, hanem feltűntek olyan személyek, akik a betegség ellen biztosan ható, csalhatatlan és kiváló eredményt biztosító gyógyszereket, illetve eljárásokat ajánlottak. A Helytartó Tanács ezeket a kezdeményezéseket felkarolta. Az 1811. december 30-án kelt 32144 sz. leiratában

47 arról értesíti a vármegyéket, hogy a Borsod vármegyei Benkő Sámuel a marhadög ellen „OMASYM" néven kiváló gyógyszert állított elő, amit a Pesti Egyetem kipróbált és eredményesnek talált. Úgy látszik azonban, hogy a betegség gyógyítására irányuló törekvések az állattartók között nem örvendtek valami nagy népszerűségnek. Erre utalnak 1812-ben azok a különböző községekből a vármegyéhez érkezett jelentések, amelyek egy Szilasy An556