Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

' 43. Rácz István: A malomipar helyzete a XVI-XVII. században =Malomipar. Bp. 1962. márc.-ápr. 43/a. Ránki György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében == Elvek és utak c. sorozatban. Bp. 1983. 260-261. p. 44. Rendeletek Tára Bp. 1914. Bp. 1932. 45. Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában=Tanulmányok Tolna megye Történetéből. Szerk. K. Balog János Szekszárd, 1978. VIII. köt. 46. Takáts Sándor: A magyar faragómolnárok = Rajzok a török világból. Bp. 1915. II. köt. 47. Tolna megyei Közlöny. 1907; 1918. 48. Tolna megyei Néplap. 1945. 49. Tolna megyei Újság. 1930. 50. Vámőrlő Molnárok Lapja. 1926. 51. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. Bp. 1890. 52. Wenczel Gusztáv: A magyar és Erdélyi magánjog rendszere. Bp. 1863.

1. köt. 53. Wosinsky Mór: Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. Bp. 1896. A malomiparfejlődése a feudalizmusban 1. A magyarság néprajza I. A magyarság tárgyi néprajza Bp. Egyet. Nyo. 43. p. 2. U. o. 46. p. 3. Dr. Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve. Bp. 1914. Lampel-Wodianer 11. p. 4. Rácz István: A magyarországi malomipar kialakulása = Malomipar Bp. 1959. szept.-okt. 163. p. 5. U. o. 6. Takáts Sándor: A magyar faragómolnárok =Rajzok a török világból II. Bp. 1915. 424. p. 7. Rácz István: A magyarországi malomipar kialakulása = Malomipar Bp. 1959. szept.-okt. 164. p. őrlőkő: elve az egy síkban vagy gyengén homorúra vájt mélyedésekben emberi erővel történő zúzás, törés, őrlés. (Dr. Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve. Bp. Lampel-Wodianer 9. p.) 8. Dr. Labrecht Kálmán: A magyar malmok könyve. Előszó. Bp. 1914. Lampel-Wodianer 9. Wosinsky Mór: Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. Bp. 1896. 27. p. és 622. p. Kézimalom: emberi erővel működtetett őrlőeszköz. Őrlőműve egymáson fekvő kopár, közülük a felső függőleges középpontú tengely körül forog. A kopár összetartását a rotációs mozgást egyrészt a tengely, másrészt az őrlőfelületek találkozási síkját körbevevő foglalat biztosítja. (Magyar Néprajzi Lexikon III. Főszerkesztő: Ortutay Gyula Bp. 1980. III. 187-189. p.) A kézimalmokról szóló legszebb írásos emlék a Gellért-legenda, amely megemlíti a magyar kézimalmot, és a vele dalolva dolgozó szolgaleányt. 10. Rácz István: A magyarországi malomipar kialakulása = Malomipar Bp. 1959. szept.-okt. 165. p. ll.Pongrácz Pál: Régi malomépítészet. Műszaki Kiadó Bp. 1967. 10. p. 12. Rácz István: A magyarországi malomipar kialakulása =Malomipar Bp. 1959. szept.-okt. 166. p. 13. Pongrác Pál: Régi malomépítészet. Műszaki Kiadó Bp. 1967. 13. p. Malomtartási joggal kapcsolatosan ld. dr. Wenczel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere I. Egyetemi Ny. Bp. 1863. 586. p. 14. Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve. Szerk. K. Balog János Szekszárd, 1978. I. köt. 30. p. 15. U. o. 34. p. 16. U. o. 42. p. 17. U. o. 61. p. 18.Békefi Rémig: A cikádori apátság története. Pécs. 1894. 20. p. 19. Dr. Kiss István: Simontornya krónikája. Simontornya. 1938. 321. p. 20. Takáts Sándor: A magyar faragómolnárok = Rajzok a török világból II. Bp. 1915. 442. p. A malom kikötéséhez, a fűzfaberke helyett vastagabb (nyers) tölgyfaágból olyan alkalmatosságot fontak, mely pótolta a vasláncot. Ezt az eredeti eszközt czejte, czöjt, czejta vagy czetyka néven ismerték, és az egész országban hajósmalmaink kikötésénél használták. A czöjtöt a magyar molnárok a malomszeghez erősítették, mely jó erősen megvasalt czölöp volt. Mivel a Duna-meder sok helyen homokos volt, a molnárok hatalmas kast kötöttek, s azt kővel és földdel megtöltvén a vízbe bocsátották, ezután ehhez a kétszáz mázsánál is nehezebb vashoz kötötték a malom czöjtit. A XVI. XVII. sz.-ban a malomszegadó közönséges adónem volt. (Takáts Sándor: A magyar faragó molnárok — Rajzok a török világból II. Bp. 1915. 442-443. p.) A technikai ismeretek bizonyos fokán lehetőség nyílik a természet mozgásenergiájának felhasználására. Elsősorban a víz mozgásenergiájának felismerése nyújt tág teret az emberi és állati erő helyettesítésére. Az energiafelvevő szerkezetet a vízikerék jelentette. Általában egy-egy malom csak egy típusú energiafelvevő szerkezettel működött, legfeljebb számuk változott. 1-2 vagy ennél több kerékkel működtek. A vízimalom a vízkerék forgásenergiáját vízszintes tengelyen továbbítja az őrlőkövekhez. Több ilyen egység egymás mellé 426