Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

A szekszárdi elemi népiskolák A megyeszékhely elemi népiskoláinak legfontosabb adatait aló. sz. táblázatban foglal­tuk össze. 88 Mint látható, 1884-85. tanévben a római katolikus iskolákban 10 tanteremben 1020 tanulót tanítanak, 277 tanköteles viszont nem jár iskolába, s így semmiféle oktatásban nem részesül. A tanerők fizetése különböző. A tanítás színvonala gyenge, nem üti meg a kor által megkívánt mértéket. Az rk. hitközségek két elemi iskolát tartanak fenn a városban három helyen: a belvárosi rk. hitközség a Béla téren és a Szarka utcában, a külvárosi rk. hit­község pedig a Templom téren. A református népiskola eredményei még gyengébbek. Ezt bizonyítja a Tolna megyei református egyházmegye tanügyi bizottságának Szekszárdon 1885. április 8-9 napjain tar­tott egyházmegyei közgyűlésen elhangzott jelentése. „Szegzárd. Itt az iskolák minden kritikán alóliak. A tanítók - mondja a körlelkészijelentés - élőhalottak, hideg márvány kövek s ennek alap­ján a gyerekek is. "A jelentés elmarasztalja a tanítókat is, a presbyteriumot, amely még meg sem győződik e jelenségekről. Szigorú testi fenyíték miatt egy tanítót el kellett bocsátani. Mindezeknek okát a tanügyi bizottság abban látja, hogy 300 forintos fizetésért a város kü­lönb tanítókat nem kaphat. Magasabb fizetést kellene biztosítani a tanítóknak és személyü­ketjobban meg kellene válogatni. Azt is közli a bizottság, hogy a 189 tanuló mellett 16 refor­mátus tanköteles nem jár iskolába a megyeszékhelyen. Az izraeliták népiskolája részére 1884-ben külön házat vettek a „setpatak" utcában és azt rendezték be iskolának. A Májer-Arlow-féle magán népiskolát a tehetősebbeknek szánták hiánypótló iskola­ként. Szekszárd népoktatási helyzete tehát nem mondható kedvezőnek, pedig a megyeszék­helytől ugyancsak elvárható volna, hogy többet áldozzon az iskolai oktatásra, legfőképpen pedig a külterületeken lakó tanköteles gyermekek alapszintű oktatására (pl. Csatáron). Az iskolák államosítása Az anyakönyvek államosításának, a polgári házasság bevezetésének nagy port kavaró viharával egyidejűleg felerősödött az iskolák államosításának a kívánsága is. 1891-ben a fel­sőnyéki református papnak (Varjas Gábornak) például az az álláspontja, hogy az állam csak fél munkát végez, ha az anyakönyvezést államosítja és bevezeti a kötelező polgári há­zasságot, de az iskolákat nem államosítja. Indokait is kifejti a Tolnavármegye 1891. január 25-i számának 2. oldalán megjelent „Az iskolák államosítása" c. cikkében. így summázza mondanivalóját: „Csak akkor előzhető meg az, hogy egyes felekezetek ne az állam által jóváha­gyott morál, vagy nyelv rovására használja fel befolyását, ha az iskolák állami kézben lesznek." Tolna megyében az első állami népiskola Gindly-Család községben 1894-ben kezdte meg működését Schetl Miksa első állami népiskolai tanító vezetésével. A tanítónak 400 frt évi fizetést és lakást biztosítottak. A tanító állami szolgálatát 1894 szeptemberében kezdte meg. 89 Az iskolák államosításával szemben a felekezetek nagy ellenállást fejtenek ki. így a második állami iskola csak 1898-ban jön létre. Tolna község ugyanis 1898 novemberében felajánlja az új két tantermes és felszerelt elemi iskoláját az államnak, mivel azt fenntartani nem tudja a községi pótadó 49,2%-os, a felekezeti iskolaadó 32%-os terhe mellett. Az állam 1899 őszén veszi át az iskolát azzal a kikötéssel, hogy a községnek továbbra is vál­lalnia kell az épület jókarban tartását, tűzbiztosítását, fűtését, a tanítói lakbérek fizetését, a szolgáltatást és egyéb járulékok biztosítását. (VKM 83907/98. sz. rendelkezés) 90 Tolna megye lemaradt nemcsak a Dunántúlon, de országosan is az iskolák államosítá­sában. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy megyénkben a roppant erőteljes felekezeti befolyás eleve útját állta bármiféle államosítási törekvésnek. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom