Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

Várong 400, Cikó 140, Pálfa 69, Mőcsény 43, Tamási 38 büntetett mulasztásból egyetlen krajcár sem folyt be az iskolai pénztárakba). A legtöbb mulasztást Dunaföldvárról (35 192 félnap) és Ozoráról (32 096 félnap) jelentették. Nem csoda, ha Szegfű M. ez. kanonok, iskolaszéki elnök így fogalmazza jelentését Ozoráról: „...a tankötelesek legnagyobb száma csak deciemberben jő az iskolába, márcziusban pedig abból már kimarad, miért is a legtöbb az 1-ső és 2-ik osztálynál feljebb nem vezethető..." Igen sok még a mulasztás a következő községekben: Zomba 22923 félnap, Tamási 11180 félnap, Gerjen 18 758 félnap, Mucsi 10825 félnap, Hőgyész 16608 félnap, Báta 10213 félnap. Pincehely 15 853 félnap, Az 1868. évi XXXVIII. te. 4. §-a kimondta, az 1876. évi XXXVIII.tc. 13. §-apedig ismételten megerősítette, hogy a mulasztó tanulók szüleit büntetni kell fokról fokra súlyosabban (figyelmeztetés - 50 krajcár - 1 forint - 2 forint - 4 forint - gyám kirendelése). Tolna megye törvényhatósági bizottsága 1884. március 15-én kelt 57. sz. szabályrendeletében meghatározta a községi elöljárók ez irányú kötelességeit. Eszerint a községi bíró az iskolaszéki kimutatás alapján köteles mindenkor eljárni a mulasztó tanulók szüleivel szemben, s eljárásáról negyedévenként jelentést kell tennie a tanfelügyelőnek. A bírói mulasztást a szolgabíró 1-5 forintig terjedő pénzbírsággal bünteti. Mindezek ellenére a mulasztások körül a legnagyobb rendetlenség tapasztalható a megyében. A községi elöljárók a leglelkiismeretlenebbül járnak el (hamis jelentéseket adnak, igazolt mulasztásokat jelentenek igazolatlan helyett, nem alkalmaznak büntetést, nem terjesztenek fel kimutatásokat a mulasztásokról stb.). Ezért a tanfelügyelőség a közigazgatási bizottság útján 16 község elöljárósága és jegyzője ellen fegyelmi vizsgálatot indított 1885-ben. A mulasztások azonban még a századfordulón is magasak, mert az ok, amely szüli őket, továbbra is fennáll. A ruha-, cipőhiány, az otthoni segítés szükségessége, a megélhetést biztosító mezőgazdasági munkában való segédkezés, a járványok újra és újra szülik a hiányzásokat. A tanulók túlterheltek. Erről panaszkodik a Szekszárd Vidéke c. megyei lap 1889. október 30-i és a november 2-i számában megjelent „Egészségügyi állapotaink című értekezés, melyet Bati Jánosné tanítónő írt. A felnövekvő nemzedék szánalmas képét festi meg az egészségügyi fejtegetés. Főbb megállapításai: - csecsemőink között kevés az életrevaló, fele 5 éves kora előtt meghal, - az iskolás gyerekek, különösen a lányok vérszegények, véznák, - a katonakötelesek csak csekély százaléka alkalmas a katonai pályára, - a külső alak is árulkodik gyermekeink egészségéről: fejlődésben hátramaradottak, sápadtak, görnyedtek. Mindezeknek okát a cikkíró a „beteges irányú" nevelési rendszerben látja, mely szerint: 1. A gyermekek az iskolában túlzottan megterheltek, testi, lelki erejüket meghaladó munkát kell végezniök. A cikkíró kifogásolja az 5-6 éves kortól kezdődő mindenáron való tanulást, az iskolai munkán túl otthoni többletórákat, a lelkiismeretes tanuló zsúfolt napi programját (korai kelés, leckeismétlés, 8-10, 11—12-ig iskola, magánórák, zongoraórák, délutáni leckékre felkészülés; 2-4, itt. 5-ig ismét iskola; újra magánórák, zongoraórák, tanulás másnapra, lányoknak kézimunka, házi munka). Még szünnapokon is sok az elfoglaltságuk, az iskolai lecke is több. „...napról-napra, hétről-hétre nincs egy-egy órácska, melyben gondtalanul átengedhetnék magukat valamely testet-lelket üdítő játéknak, vagy más szórakozásnak. A 85