Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

frt segélyben részesült. 1885-ben Bors János szakcsi rk. tanító özvegye 4 árvájával együtt évi 168 frt segélyt kapott.

78 Tanítói egyesületek Mint ismeretes, az 1868-as népoktatási törvény kötelezően előírta, hogy a nép- és polgári iskolai tanítók minden tankerületben tanítói testületté alakuljanak (147. §). A tankerületi tanítói testületnek pedig járásonként tanítói körökre kell tagolódniuk, melyeknek évente kétszer értekezletet kell tartaniok. A tankerületi tanítói testületnek évenként egyszer kellett értekezletet tartania. Tolna megyében már a törvény megjelenése előtt is volt tanítói egyesület: 1. A tolnai ref. egyházmegyei tanítóegylet 1864-ben alakult Szegzárd székhellyel, tagjainak száma 40 volt. A törvény megjelenése után alakultak a következő egyesületek: 2. A Bonyhád vidéki felekezet nélküli tanítóegylet 1869-ben alakult Bonyhád székhelylyel, tagjainak száma 40 volt. 3. A felekezet nélküli Szegzárd központi tanítóegylet Szegzárd székhellyel 1877-ben alakult, a tagok száma 58. 4. A tamási vidéki rk. tanítóegylet Tamási székhellyel 1882-ben jött létre 62 taggal. 5. A Szegzárd vidéki rk. néptanítóegylet Tolna székhellyel 1883-ban alakult 87 taggal. 6. A Sió vidéki ág. ev. tanítói kör Némedi székhellyel 1883-ban alakult 34 taggal.

79 Az egyesületek mellett tanítói önképzőköri próbálkozások is voltak. A Tolnamegyei Közlöny 1877. december 30-i számában (2. o.) Koszorú István tanító felhívást közöl, s ebben utal arra, hogy az egyletek mellett szükség van a mindennapi pedagógiai munkához tanítói önképzőkörök létrehozására is. „A tanítói önképzőkörök - írja - olyan kisebb magánegyesületek, melyekben az oktatásüggyel foglalkozó tanítói erők társas tömörülés által magukban már községenként egy jelentősebb területi egységet, a tanításban is egy megfelelő osszhangzatos egészet képeznek." Az ilyen jellegű önképzőköri munka részleteiről sajnos adataink nincsenek. Az egyletek működése nem zavartalan. Eredeti céljuk ugyanis az lett volna, hogy az oktató-nevelő munkát segítsék a pedagógiai kérdések megvitatásával. A feladataik pedig a következőkben fogalmazhatók meg: 1. A társadalom megnyerése a népnevelésügynek. 2. A munkaképtelen tanítók, tanítók özvegyei, tanítók árvái részére segélyalap létrehozása útján segítség nyújtása. 3. A tanítók anyagi és erkölcsi megbecsüléséért folyó fáradhatatlan küzdelem. Ezekben az egyletekben folyó munka hol elevenebb, hol meg szunnyadó; hol megszűnik, hol életre kel. Ilyen a Szegzárd vidéki tanítóegyesület is, mely hosszú ideig nem hallat magáról és 1877. augusztus 9-én újjáalakul azzal a céllal, hogy egyrészt a Tolna megyei öszszes tantestületet egy szerves egésszé egyesítsen, s bizonyos, pedagógiai célokat valósítson meg. Az érdektelenséget bizonyítja, hogy a gyűlésen a jeletkezett tagoknak (28 fő) csupán valamivel több mint fele jelent meg (15 fő). A vidékieket a nagy dologidő és a fuvargond tartotta vissza, a szekszárdi 12-13 tanítóból távol maradt 8 főt pedig az érdektelenség. Az egylet elnöke: Krammer János polg. iskolai igazgató, szekszárdi tagok: Koszorú István, Várkonyi Sándor, Kálmán Károly, Horváth Ignácz. Az egyletben a főszerepet ők viszik.

80 Az egyesületek tevékenységében két tendencia nyilvánul meg. Egyrészt erősödik annak a felismerése, hogy a törvényhatóság területén lévő tanítóegyleteket megyei tanítóegyletté szükséges szervezni, mert így fellépéseik hatásosabbak lehetnek. Másrészt a tanítóegyesületek egy része politikai természetű ügyekkel is kezd foglalkozni, s mind gyakrabban vetődik fel köreikben a tanítói függetlenség kérdése. 82