Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

sara, s közönnyel elnézi, hogy tanítói nem kapják meg kifizető hiányában a jogos munkadíjukat. Az rk. hitközség sem hajlandó pénztárnok beállítására. A VKM hiába ír a r/écsi püspöknek, az pedig hasztalan próbálja rábírni az rk. egyházat felekezeti pénztárnok beállítására, minden próbálkozás kudarcot vall. Végül is alispáni közbeavatkozást kell igénybe venni, hogy a nyomorgó tanítók fizetésükhöz jussanak. Az alispán utasítja a szolgabírót, hogy az ügyet a helyszínen vizsgálja meg az rk. iskolaszék és a községi elöljáróság képviselőivel. Ezen a megbeszélésen olyan határozat születik, hogy a község azonnal intézkedjék a tanítói bérek kifizetése iránt, s ha szükséges, akkor a bért előlegezze meg mindaddig, amíg az ügyben végleges döntés nem születik a VKM részéről.

71 A helyzet 16 év múlva sem változott lényegesen. A Tolnavármegye c. megyei lap 1892. december 25-i száma is számot ad hasonló esetről. A 4. oldalon megjelent „A magyar tanügy reformja" c. cikk szerint a dombóvári Pribay Ferenc és Iker János tanítók a helybeli rk. plébános, Vitkovics Ferenc jóvoltából még e tanévben (4 hónap óta!) nem kaptak fizetést. A helybeli felekezetek által befizetett összegeket a plébános és a kántortanító saját fizetésük fejében lefoglalta, s így a többieknek egy fillér sem jutott. Minthogy panaszukat sem a tanfelügyelő, sem az alispán nem intézte el, a tanítást beszüntették, a gyerekeket hazaküldték azzal a megjegyzéssel, hogy majd dobszóval fogják kihirdetni, mikor jöjjenek ismét iskolába. Az ügy végül egy szülő útján a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé került, aki intézkedett a kifizetés ügyében.

72 Mivel Szekszárd képviselőtestülete megtagadta a 2°/o-os pótadó kivetését az iparostanonc-iskolái tanítók fizetésének fedezésére, ezért ezek a tanítók 1896-ban egész éven át nem kaptak fizetést. Jogos munkabérükhöz csak a kereskedelemügyi miniszter szigorú utasítására juthattak hozzá.

73 „Tolnavármegye" több ízben is fooglalkozik a tanítók fizetésének elmaradásával. De a többi lapokban is találhatunk ilyen jellegű cikkeket. A Tolnamegyei Közlöny 1893. február 12-i száma már a Tolna megyei tanítók mozgolódásáról ír. Rámutat arra a nevetséges helyzetre, hogy most akarják újra törvénybe iktatni a 300 frt-os minimális tanítói fizetést, holott 25 évvel ezelőtt ezt már a népoktatási törvény megtette. A tizenkettedik órában indultak harcba a Tolna megyei tanítók annak érdekében, hogy a fizetésrendezéssel kapcsolatos törvényjavaslat módosítását kérjék. A Szegzárd-vidéki rk. tanítóegyesület, valamint a Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület egyhangúlag elhatározta, hogy kérvényt küld a képviselőházhoz, melyben a tanítói fizetések minimumát az iskola jellegére való tekintet nélkül - „tisztességes lakáson vagy megfelelő lakásbéren felül 600 forintban kérik medállapítani; továbbá az ötödéves pótlék minden tanítónak - végleges alkalmaztatása napjától számított 5-5 évenként - megadassék; bármi más czímen eddig élvezett pótlék az ötödéves korpótlékba be nem számíttassák; törekedjék arra, hogy a tanítói fizetésbe a földbirtokok tiszta jövedelme helyett a földbirtokok pénzbeli értékének kamatai számíttassanak be; szűnjék meg a terményben* járandóság, mint tanítói fizetés; ez csak készpénzből, a földérték törvényes kamatából, és tüzelőanyag-járandóságból álljon." Kérik továbbá, hogy az önállóság és személyes felelősség mellett vezetett osztályok rendes tanítóval töltessenek be; a segédtanítók fizetése - természetben kiszolgáltatható lakáson vagy lakbéren felül - 400 frt-ban állapíttassák meg; ahol a tanítók kántori, ismétlő iskolai teendőket is végeznek, azért kölcsönösen megállapított külön díjazásban részesüljenek. A kérvény szerkesztésével mind a két választmány az elnökséget bízta meg s annak a képviselőházban leendő benyújtására Boda Vilmos országgyűlési képviselőt kérik fel; továbbá a Tolna megyei képviselőket is megkeresik levélben, hogy a tanítói kar jogos és méltányos kérelmét a törvényhozó testületben támogassák.

74 Mindezek ellenére az 1893. évi XXVI. te. a rendes tanítói ellátmány minimumát 300 frt-ban, a segédtanítókét 200 frt-ban állapította meg. Ehhez egy tisztességes (legalább 2 padlózott szoba, 1 konyha, 1 kamra; segédtanítóknak egy padlós szoba) lakást, valamint egy ne80