Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

Az állami segítés is nagyon gyér. Mint láttuk, ez évente 11 000 forintnyi összegű, s ezen túlmenően csupán néhány iskola részére juttatott a VKM taneszközöket (Grábócz, Bátaszék, görögkeleti iskolák; Lápafő, Bonyhád ref., Janya rk., Szakcs, DunafÖldvár, izr. elemi iskolák részére). Itt említjük meg a népiskolai könyvtárakat és népkönyvtárakat is. A nép kulturális felemelésének jó eszközei lehettek volna ezek. Ezért szaporításuk mindenképpen szükséges lett volna, de az 1885-ös tanfelügyelői jelentés szerint „vajmi kevés történt a gombaszámra elterjedő Bucsánszky-féle ponyvairodalmi termékek ellensúlyozására, melyek még a rablókat és útonállókat is dicsőítve, népünk kedélyére megölőleg hatottak." Ugyanez a jelentés azt is megállapítja, hogy az újabb tanítói generáció a nép általános művelődése érdekében a téli estéken jól megválasztott olvasmánnyal igyekszik szórakoztatni a falu apraját-nagyját. Az ifjúsági és népkönyvtárak felállítását a közoktatási kormány már 1877-től szorgalmazta. Az 1881 augusztusában Budapesten tartott országos tanítói gyűlés is tárgyalt a községi nép- és ifjúsági könyvtárakról és határozott arról, hogy minden népoktatási intézetben iskolai, ifjúsági és ahol csak lehetséges, népkönyvtárakat állítsanak fel. A közoktatási kormányzat 1883. június 19-én 18 310 szám alatt az e célra megindított vállalkozásból, a „Jó könyvek"-ből 6000 darabot bocsátott Tolna megye rendelkezésére, hogy azokat a tanfelügyelő a népiskolai könyvtárak felállítására és szorgalmas s jó erkölcsű elemi iskolai tanulók jutalmazására fordítsa. A könyvtárügy azonban mégis nehezen haladt előre megyénkben. Matavovszky Béla, megyénk volt segédtanfelügyelője 1885-ben keserűen jegyzi meg, hogy „sajnos, éppen Tolna megyében, melyet oly értelmes nép lakja, még most is csak a kezdet stádiumában vagyunk..." Mi lehetett ennek az oka? Egyik, s alighanem a leglényegesebb az, hogy a polgári hatóságok, az autonóm hatáskörrel működő iskolai főhatóságok vajmi keveset tettek az iskolai és népkönyvtárak fejlesztése és szaporítása érdekében, pedig Trefort Ágoston vkm miniszter a támogatásra hívta fel őket és egyik rendelkezésében (1877. december 18-án kelt 30 535. sz.) javaslatokat is kért a mulasztásokért befolyt büntetéspénzeknek könyvtári fejlesztésre fordításáról. Tolna megye közigazgatási bizottsága ezt csak a legvégső esetben tartotta lehetségesnek. Csak abban az esetben, ha ezek a pénzek más iskolai célokra nem szükségesek. így aztán nem csoda, ha pl. Bátaszéken a „Néptanítók Lapja" néhány évfolyamán kívül (mely egyébként ingyen járt az iskolának) a könyvtárban csupán néhány tankönyv volt. Tolna megye területén az 1885/86. tanév végén összesen 60 iskolai könyvtárban 5419 kötet könyv volt. Ezek közül a könyvtárak közül csupán egy-kettő érdemel említést.

54 1. A bonyhádi ev. elemi iskolában 106 kötet, 2. a dunaföldvári rk. elemi iskolában 387 kötet, 3. a gyönki német ref. elemi iskolában 156 kötet, 4. a gyula-jovánczai rk. elemi iskolában 129 kötet, 5. a hőgyészi rk. elemi iskolában 189 kötet, 6. a kalaznói ev. elemi iskolában 103 kötet, 7. a paksi ev. elemi iskolában 100 kötet, 8. a szekszárdi polgári iskolában (leány-fiú) 1151 kötet, 9. a szekszárdi ref. elemi iskolában 250 kötet, 10. a szentlőrinci ev. elemi iskolában 264 kötet, 11. a szekszárdi izr. elemi iskolában 150 kötet, 12. a szekszárdi magán elemi iskolában 541 kötet könyvet tartottak nyilván. A többi iskolai könyvtárban a kötetek száma mindenütt 100 alatt volt, de a gerjeni ref. elemi iskolában csupán 8, a harci rk. elemi iskolában 4, a kétyi ev. iskolában 8, a kistormási ev. iskolában 6, a simontornyai ref. elemi iskolában 9 kötet könyv szolgálta a tanulók művelődését. 74