Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545
A létszámfejlesztésre később is gondoltak, mert 1864. június 23-án 49975 sz. alatt a m. kir. Helytartó Tanács a megyéket a következőkről értesítette: 111 „Az alkalmas állatorvosok sorsának biztosítása s az állatorvosi állomásoknak hasznos egyének általi betölthetese tekintetéből f. e. Szt. Iván hó 5-én 9363 sz. a. kelt kegyelmes udvari rendelet szerint megengedtetett, hogy jövőre nézve mindazon állatorvosoknak illetőleg gyógykovácsoknak, kik a katonaságnál a köteles időn túl fedhetetlenül szolgáltak' s szakügyességükön kívül igazolni képesek, hogy a tanfolyamot az új rendszer szerint 1862, 1863 vagy 1864 évben végezték, az állatorvosi illetőleg lóorvosi gyakorlatra az engedély akként adassék meg, hogy az alsóbb fokú állatorvosi tanfolyamot végzett katonai egyéneknek, vagyis az u. n. gyógykovácsoknak (Kurschmiede) csupán a lovak gyógyítására szorítkozni, míg ellenben a magasabb fokú állatorvosi tanfolyamot bevégzett katonai egyéneknek, vagyis állatorvosoknak (Thierárzte) gyógygyakorlatukat minden állatokra kiterjeszteni szabad legyen ". A megyei főorvos 1861. április 30-án Tolna megye Tekintetes állandó Bizottmányához írt felterjesztésében 112 a következőket írja: „Af éviMartius hó 21-én 535 sz. alatt kelt határozatban kötelességemmé tétetvén egy megyei állatorvosi állomás szükségének és miként betöltésének kimutatása, van szerencsém előterjeszteni: készséggel ragadom meg az alkalmat előterjeszteni, hogy megyénkben, hol a mezei gazdászat és a nemesebb állat tenyésztés oly magas fokon áll, egy értelmes 's egészen kiképzett megyei álat orvost többé nem nélkülözhetünk. Vannak megyénkben több helyen igen értelmes és már begyakorlott állatorvosok, kiknek sorából az ezt igénylők közül a legértelmesebbik választhatnék meg, erkölcsi tulajdonosok 's az illető nyelvek tudásán kívül egyetemileg nyert oklevél 's több évi gyakorlat szükséges kellékek lévén a választandó állatorvosban. Székhelye Szekszárd vagy közeli környéke lenne. Működési köre az egész megyére kiterjedne, és szaktudományi intézkedésekben a főorvosnak, mint az egész megye közegészségügyi főnökének lenne alárendelve". Érdekes dokumentum az 1865. június 11-én kelt 18081. sz. alatt kiadott m. kir. Helytartó Tanács-i leirat, 113 mely szerint a Hamburgban, 1863-ban tartott Nemzetközi Állatorvosi Gyülekezet folytatásaképpen a következő hasonló tanácskozás 1865. augusztusának végén Bécsben lesz. Fő témája a „veszteglési időszak megrövidítése, a marhavésznek juhokra és kecskékre átszivárgása, a dögvész elfojtása iránt követendő eljárás lehetőleg egyforma alapelveinek megállapítása, a forgalomnak a ragály bel és külföldre terjedésének meggátlása". A tanácskozásra orvosok és állatorvosok jelentkezhetnek. Az Állatorvosok II. Nemzetközi Gyülekezete által hozott ajánlások alapján a m. kir. Helytartó Tanács 1866. szeptember 24-én kelt leiratában 114 elrendelte, hogy a Gyülekezetnek „az állatjárványok meggátlására hozott barmász rendőri határozatai magyarhonra is teljes terjedelembenfoganatba veenvők", mégpedig: - marhabőrök, szarvhegyek, csontok, marhabelek, gyapjú fertőtlenítése, - egyéb szervek, körmök fertőtlenítése, - faggyú fertőtlenítése, - friss csontok, bőrök, belek, nyers faggyú, hús kivitelének a tilalma, - a szállításra használt vaspálya kocsik és hajók fertőtlenítése. Fertőtlenítő anyagként forró vizet, vízgőzt, forró lúgot kell használni. E fertőtlenítések csak állatorvosi felügyelet mellett történhetnek. Az állategészségügy általános kérdései a) A Helytartó Tanács Soproni Tartományi Kerületétől 1854. december 4-én leirat 115 érkezett, amely Magyarországon 1855. január 1-i hatállyal életbe léptette az 1854. október 20-án 25069 sz. alatt kiadott Pharmacopoea Austriaca Viennae, az Osztrák Gyógyszerkönyv V. kiadását. Eszerint a Gyógyszerkönyv Magyarországra is érvényes és kötelező a gyógyszerészekre, az összes egészségügyet tanultakra. b) Állatorvostörténeti szempontból igen fontos az az Állategészségügyi Szabályzat, 579
