Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545
állatjárványok megfékezésére, illetve megelőzésére hozták a hatóságok, másrészt pedig, különösen a XVIII. század második felétől nagymértékben elszaporodott marha-és lólopások tolvajlások tették szükségessé. Minthogy az Osztrák Birodalom számos tartományból tevődött össze, érthető volt az a törekvés is, hogy a határokon, különösen állatjárványok esetén, szigorú ellenőrzést végezzenek, amelynek egyik alapja a marhalevél volt. Az első írásos anyag 1712-ből származik 78 , amelyben V. Károly császár megtiltotta Magyarországról lovaknak és marháknak Ausztriába való bevitelét. Itt még nincs szó semmiféle kísérő iratról, de a rendelkezés szigorú büntetést helyezett kilátásba a vétőkkel szemben. Az elkövetkező 60-70 évben a „Marha-dög", a keleti marhavész elleni védekezésről kiadott számos helytartó tanácsi leiratban azonban ismételten találni olyan kitételt, amely állathajtások alkalmával már megkövetelte olyan kísérő levél felmutatását, amely igazolta, hogy az állat egészséges, és járványos betegségtől mentes helyről származik. Állatvásárral kapcsolatosan a Helytartó Tanács 1789. január 27-én kelt 3469 sz. leiratában 79 közölte, hogy „Őfelsége" a Mezőhegyes-i Katonai Ménes parancsnokának, Csekonits őrnagynak a javaslatára „kegyesen engedélyezte", hogy a jövőben Mezőhegyesen évente 2 állat- és kirakodó vásárt tartsanak, mégpedig április 1-én és október 1-én. Ha ez vasár- vagy ünnepnapra esik, akkor a vásárt a következő hétköznapon kell megtartani. A vármegyék együttműködése lassan az állatforgalom ellenőrzésében is kezdett kialakulni. Ilyen esetet példáz Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesített vármegyék 1791-ből származó átirata Tolnához, (Lj. 652/1789), amely szerint Paks és a Zádori Erdő között titkos révet lepleztek le, ahol rendszeresen és szervezetten szállították át a lopott marhát a Dunán. Az átirat kérte Tolna vármegyét, hogy a tolvajlások meggátlása érdekében a jövőben együttesen járjanak el. A marhalevélre vonatkozó első részletesebb intézkedést a Helytartó Tanács 1794. március 21-én kelt 4052. sz. leirata tartalmazza (levéltári kelet: 1795. febr. 12). A meglehetősen hosszú rendelkezés először emberek személyi papírral való ellátásával foglalkozott. Ezt követően részletesen intézkedett, elsősorban a lopások meggátlása érdekében, az állatok megbélyegzésével, forgalomba hozataluk esetén passzussal való ellátásukkal, a pásztorok teendőivel és ellenőrzésével. A számos pont közül érdemes néhány következő érdekesebbet idézni. 1. A helybéli bírók kötelesek összeírni a lakosokat és marháikat. Kivétel a földesúr állománya és „különös Gazdák bélyeg alatt levő gulyái és ménesei". Az összeírást minden tavasszal meg kell ismételni. 2. Mindenki köteles a maga és marhája részére passzust váltani a helybéli bírónál, éneikül nem közlekedhetnek. 6. A községi bírónak tudniok kell, hogy a) határjukban mennyi a „kinnlakó" marha, hány és kik a pásztorok; b) a „Földes Urak és Bírák" ellenőrizzék, hogy a gulyák mellett nincs-e „tekergő ember" és az állományban idegen marha; hasonló ellenőrzést kötelesek végezni időnként az esküdtek is; c) a pásztorok a tulajdonos tudta nélkül idegen marhát a gulyába vagy lovat a ménesbe nem fogadhatnak; ha megteszik, ez orgazdaságnak számít; d) saját marhát tarthat a „gulyában a pásztor, de ezeket a „Helység könyvbe" be kell Íratni; e) vágómarhát, bőrt a pásztor eladhat, de ha ezt passzus nélkül teszi, tolvajnak tekintik, a mészárost pedig orgazdának; f) a gulyához vetődött bintangmarhát azonnal jelenteni kell a bírónak; g) a pásztorok a gulyával nem kóborolhatnak. 7. Minden állatot bélyeggel kell ellátni. Lényeges, mert ha ez megvan: a) az elkóborolt állat eleve megmutatja, hol kell a gazdáját keresni; b) ha ellopták az állatot, a bélyeg elárulja a tolvajt; c) a tolvaj nyilván nem meri a bélyeg miatt az állatot eladni. 9. Marhát és lovat nyomtatott passzus nélkül eladni-venni nem lehet, ezért mindenki eladó marhájára passzust köteles váltani és az adás-vételkor azt a vevőnek átadni; az olyan gazda, akinek állatai gulyabeli bélyeggel el van látva, és egyszerre több marhát akar eladni, 570
