Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

tal nevű seb-orvos (Borbély) által javasolt eljárással kapcsolatban foglaltak állást. Szilasy voltaképpen karantén-kórházat akart a beteg állatok részére felállítani, ahol azok megfelelő kezelésben részesültek volna. A parasztság ezt a kezdeményezést kategorikusan elutasította. A községekből beérkező jelentések egybehangzóan írják, hogy köszönik Szilasy segíteni akarását, de jobban bíznak saját orvosló eljárásaikban és az „élő Istenben". Köztudott, hogy egy állatjárvány során anyagi károk, elhullások, kényszervágások is bekövetkeznek. Az 1811-13-as „marha-dög" járvány lezajlása után is felmérték a veszteségeket. Érdekesek a községek jelentései. Megemlítem Felsőnyék 520/1813. sz. alatt beadott „esedezését",

48 amelyben a gazdák kérik a vármegyét, hogy elhullott állataik miatt adóelengedésben részesülhessenek. Elhullott 73 gazdának 38 ökre, 27 fejős tehene, 43 borja és 26 tinója. A betegség elleni védekezés kérdéseivel már járványmentes időszakban is foglalkoztak. 1816-ban könyvecske jelent meg „a' marha orvoslás tanítójárul, a' marha dög gyógyításárul 's el mellőzéséről". Ennek egy példányát a Közgyűlés 1817. június 10-én megküldte a megyei főorvosnak, és egyben utasította, hogy azt a megye orvosainak továbbítsa és „megyebeliéit azon könyvetske meg szerzésére gerjessze". Egy másik példányt kiadtak a járásoknak ismertetés céljából, egy harmadik pedig a „Leveles Tárba bé tettetni rendeltessen". A marha-dög 1828 és 1830 között az Osztrák Birodalom területén ismét járványos jelleggel fellépett. Természetesen nem maradhatott ki belőle Magyarország sem. A Helytartó Tanács ismételten értesítette a vármegyéket a betegségnek „Servia, Oláh és Moldvaországban, Galíciában és Magyarországon" történt fellépéséről. Az 1828. november 25-én kelt 31279 sz. leiratában

49 megtiltja marháknak Magyarországról Ausztriába való bevitelét. Az 1830. július 20-án kelt

50 leirat 10 pontban sorolja fel az állatforgalmi korlátozásokat, a betegség fellépte esetén végrehajtandó tennivalókat és azok be nem tartása esetére a büntető szankciókat. Az 1830. augusztus 24-én kelt 22507 sz. leirat

51 részletesen leírja a marha-dög betegséget. Lefolyásában a következő szakaszokat különbözteti meg: - stádium infectionis aut prodromorum, a fertőződés utáni 6-8 nap, - stádium invasionis, a betegség kezdete, 7-8 nap, - stádium typhosum, 9-10 nappal a fertőződés után, tünetek a 12-13 napon, - elhullás a fertőződéstől számított 14-17. napon lehetséges. Ismerteti ezután a betegség lefolyása alkalmával jelentkező anomáliákat és komplikációkat, majd a boncleletet, végül pedig táblázaton hasonlítja össze három másik betegséggel: a „Dysenteriá"-val, a „Pneumonia typhosá"-val és a „Febris Anthrax"-szal. Ebben az időben a Helytartó Tanács megint nagyon szorgalmasan küldözgeti leiratait. Külön érdeklődésre tarthat számot az 1830. január 26-án kelt 2298 sz. leirat, amelynek értelmében a marhadög betegség fellépte esetén fertőtlenítésre klórmeszet (!), kell alkalmazni. A levéltári anyagból kiderül, hogy az 1828-30-as járvány alkalmával az öt szomszédos vármegye: Somogy, Tolna, Baranya, Fejér és Bács között a betegség elleni megelőző védekezés, valamint az elfojtás terén az előző járványhoz képest jóval alaposabb volt az együttműködés, egymás értesítése, az egymás közötti állatforgalom szabályozása, a kiadott megyei rendelkezéseknek egymáshoz történő megküldése. A különféle alkalmazott eljárások között is kitűnt Tolna vármegye a kemény, helyenként túlzottan szigorú utasításaival, Fejér vármegye pedig a kitűnően összeállított, precíz rendelkezéseivel. A jó együttműködésre és kapcsolatra idézem Fejér vármegye átiratát a marha-dög felléptéről.

52 Ebben Fejér közli Tolnával és nyilván a többi szomszédos vármegyével is, hogy a betegség már több községben fellépett. Ezért szigorú rendelkezéseket adtak ki, és az átirat mellékleteként ezt is megküldték. Ebben a viszonylatban hosszú, úgynevezett „Sietős hirdetmény"-ben hírül adják, hogy a betegség Székesfehérváron kívül Tabajdon, Seregélyesen, Újfalusi pusztán és Sárosdon is fellépett. 557