Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

hullott állatokat kellett összesítve feltüntetni állat- és korcsoportok felsorolása nélkül. A táblázat alján az elhullott állatok végösszegét viszont fel kellett bontani három csoportra: marha, aprómarha és ló. E számszerű jelentés mellett meghatározott témákra, elsősorban az állatjárványokra vonatkozó jelentések felterjesztésére meglehetősen rapszodikusan került sor. Meg kell említeni a 3074/1786 sz. Közgyűlési jegyzőkönyvet annál is inkább, mert itt már névvel is találkozunk. Antonius Jünk megyei seborvos (chyrurgus comitatensis) jelenti a vármegyének a keleti marhavész-járvány helyzetét, az elhullott állatok számát és az alkalmazott gyógykezelést. Hasonlóan érdekes Josephus Leibach megyei seborvos jelentése

5 ezúttal nem a vármegyéről, hanem csupán egy faluról, Mucsiról (Mutsing), szól. A táblázat a „Mutsing" községben megbetegedett, gyógyult és elhullott lovakról, szarvasjószágról és juhokról szól a következő rovatokkal: vármegye, helység, teljes állomány, beteg, gyógyult, elhullott, változás az előző hónaphoz viszonyítva, a betegség eredete és kezelése. Úgy látszik azonban, hogy a számszerű jelentések összeállításával már akkor is bajok voltak, mert a Helytartó Tanács 1789. március 4-én kelt 9317. sz. leiratában

6 korholja a vármegyéket, hogy a „Táblázatos jelentés" rovatai összeadva nem egyeznek, ezért szemléletes példákkal oktatja ki őket a helyes kitöltésre. De nemcsak a kitöltés módjával voltak bajok, hanem a jelentőszolgálat idővel nagyon hanyaggá vált. Ezért a Helytartó Tanács ismét megfeddi a vármegyéket 1789. június 19-én kelt 23270 sz. leiratában és járványok esetére külön jelentést

7 ír elő, melyet annak kezdetén azonnal fel kell terjeszteni a következő adatokkal: mikor kezdődött a betegség, milyen eseménnyel kapcsolatban jelentkezett, hullákon talált elváltozások a szájban, a torokban, a mellkasban, a hasüregben és a gyomorban, mi az oka a betegségnek, milyen szerekkel orvosolták a megbetegedett állatokat, elfojtására milyen „orvosi-polgári" eljárásokat alkalmaztak. Hasonló tárgyú a Helytartó Tanács 1789. augusztus 18-án kelt 32114 sz. leirata

8 is. Bár nem sokban tér el az előzőktől, a Helytartó Tanács 1792. április 6-án kelt 7552 sz. leiratában (levéltári kelet: 1792. június 4., iktatószám nélkül) újra szabályozza a kérdést. A táblázat már 16 rovatot tartalmaz, a jelentést a megyei főorvos köteles összeállítani és felterjeszteni. Lényegesebb rovatok: helységmegjelölés, összlétszám, megbetegedett, elhullott, gyógyult állatok száma, a betegség megjelölése, alkalmazott védekezési eljárás, gyógykezelés, annak eredményessége, igazgatási eljárás, eredményessége stb. Részletes kitöltési tájékoztatót mellékel hozzá, és számunkra már lényeges, hogy ezt a Pesti Királyi Egyetem orvos főtanácsosa, Gábriel de Veza állította öszsze 1792. március 27-én. Ezt követően hosszú ideig nem találni említést a jelentő szolgálatra vonatkozóan, de nincs a felterjesztett jelentésekről másolat sem. Végül 1815. augusztus 1-én kelt 22027 sz. leiratában a Helytartó Tanács elrendelte, hogy a jövőben az állategészségügyért is felelős megyei főorvos köteles évi szöveges jelentést a vármegyének benyújtani, amely azt megtárgyalva külön, vagy alispáni jelentésbe beépítve felterjeszti a Helytartó Tanácsnak. Ez a jelentés mindig a november 1-től a következő év október 31-ig terjedő időszakot ölelte fel, egyik fejezete a „Barmászat" volt. Ettől kezdve ez lett volna a legjobb forrásmunka, sajnos, azonban sok évről hiányzik. Maga a jelentés eleinte eléggé kezdetleges volt, nyilván meghatározott irányelv nékül készült. Azonban az idő előrehaladtával formája kialakult, színvonala emelkedett, anyaga bővült és 1842-től kezdve, amikor Tormay Bélának az édesapja, KrenmüUer (Tormay) Károly lett a megyei főorvos, már egészen magas színvonalú, a kor állategészségügyi ismereteit kitűnően demonstráló összeállítás lett belőle. Tormay adta meg a jelentés végső formáját is, amely a következő fejezetekre oszlott: tájleírás, időjárás, nép és népesedés, a közegészségügy állapota, az orvosi rendőrség gyakorlata, az orvosi törvényszéki eljárás, tudományos orvosi munkák és ügyek, barmászat, javaslatok és kívánságok. Nagy gonddal összeállított jelentései esetenként 30-40 oldalt is kitettek. 548