Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545
san hangsúlyozza, hogy az egész járványvédekezés mit sem ér az állategészségügyi szakképviselő (veterinarius) megfelelő tekintélyének a megvalósítása nélkül, és véleménye szerint e téren rendet kell teremteni. Erre hangsúlyozottan rá kíván mutatni, mert szerinte, ahol nem voltak figyelemmel az állategészségügyi munka megbecsülésére, ott eredményes járványvédelmi munkát nem ia tudtak végezni, így az eredmény természetszerűleg elmaradt. Nemcsak a „veterinarius'' teendők megvalósításában kell biztosítani az előrehaladást, hanem az állategészségügyi teendők megvalósításához az intézkedésre jogosultak részéről megfelelő intelligenciára is szükség van, írja Sgolanics 1768-ból. Munkájának többi része speciálisan járványvédelmi jellegű, ezzel az illető fejezetben még fogunk találkozni. Jelentő szolgálat, szervezet, oktatás Talán furcsának tűnhet a címben a sorrend, de tény az, hogy jóval előbb követelt a Helytartó Tanács a vármegyéktől állatokra vonatkozó jelentést, mintsem hogy egy, az állategészségüggyel érdemben foglalkozó szervezet kialakult volna. Jelentő szolgálat Egy szakmáról tükörképet elsősorban a róla szerkesztett jelentések adhatnak. Enélkül csak hozzávetőleges elképzelést lehet alkotni, viszont a jól összeállított jelentésekből nyomon követhető a szolgálat kialakulása, majd ténykedése. A XVII. és XVIII. századból a vármegye egészségügyét és ezen belül állategészségügyét tárgyaló időszakos szöveges jelentést nem találtam. Szerepel viszont, igaz teljesen rapszodikusan, már az 1770-es évek elejétől kezdve a Helytartó Tanácshoz felterjesztett számszerű „Táblás jelentés", amelyben meghatározott időszakra (1-3 évre) vonatkozóan a vármegye területén az „élő állományban" bekövetkezett veszteség szerepel. A kimutatás első rovatában az elhunyt személyek száma van feltüntetve, a következőkben a lovak, az ökrök, a tehenek stb. Az első ilyen jelentés a Levéltárban 1726. június 25-ről származik. 2 Az 1730. augusztus 19-én kelt hasonló jelentés 3 szerint 1726 júliusától 1729. július l-ig elhullott a megyében 1254 ló, 1268 ökör, 1717 tehén, 677 növendékmarha, 1490 májusi bárány, 2471 juh és kecske. Bár a kimutatás szerint az elhullásokat a „Pecorum lues" betegség okozta, mely kifejezéssel abban az időben a keleti marhavészt jelölték, itt nyilvánvalóan általánosításról lehet szó, mivel e betegség iránt nem fogékony állatfajt, a lovat is feltünteti. A tekintélyes elhullások sok esetben arra indították a lakosságot, hogy terheik mérséklése érdekében a vármegyéhez forduljanak. Idézem Bölcske község gazdáinak a vármegyéhez intézett megkeresését. 4 „Tekéntetes Nemes Vármegye! Minemű és mennyi számú károkat az elmúlt 1750 >A Esztendőben Dög által jószágainkban vallottunk; azokat ezen alázatos Instantziánk mellett Nagy ságtok 's Kegyelmetek eleiben produkálni kívántuk, úgymint: Jármos ökreink hullottanak el Nro. 5, számos lovaink Nro. 4, Fejős Teheneink Nro. 25, Meddü Tehén Nro. 1, Tavaszi borjaink Nro. 4, Juhaink Nro. 10. Az miképpen Tekéntetes Szolga Bíró Urunknak itt accludált Testimonialis Levele is bizonyítja. Melly kárainkat Nagyságtok 's Kegyelmetek eleiben nagy alázatossággal kívántuk adni, reménkedvén azon: hogy Atyaiképpen velünk irgalmasságot tselekednijövendőbeliallevátionkfelöl méltóztassék, mellyek eránt lejendő kegyes válaszszát Nagyságtok Kegyelmeteknek alázatossággal elvárván maradunk, Böltskén Dje 2&* Octobris 1751. Tekéntetes Nemes Vármegyének Nagyságtok 's Kegyelmeteknek alázatossággal szolgálni kívánó Szolgai Böltskei lakosok etc." A számszerű jelentő szolgálaton módosított a Helytartó Tanács 1770. július 9-én kelt 3100 sz. leirata, amely elrendelte, hogy az elhullott állatokról az 1769. évtől kezdve számszerű évi jelentést kell havi bontásban felterjeszteni. Ez a jelentési kötelezettség Magyarországra és Horvátországra vonatkozott. A kimutatás felirata: „Tabella Pecorum et Pecudum aegrotantium, reconvalescentium et quae interierunt in Regno Hungáriáé et Croatiae pro Anno 7769."Mint a cím mutatja, a kimutatás három rovatában a megbetegedett, gyógyult és el547