Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

részvételtől. Kérics. kir. bizottmányt alulírott hivatali tevékenységéről szóló jelentés tudomás véte­lére, egyúttal kész a szükséges felvilágosítás megadására. Pest, 1849. február 24. Sztankovánszky Imre Tm. egykori főispánja" 129 A válaszra nem kellett sokáig várnia. Március 3-án megkapta Kari von Trattner ezredes levelét, amelyben értesítették, hogy a katonai eljárást ellene felfíiggeszthetőnek és az elren­delt vagyonzárolást megszüntethetőnek ítélik. 130 így a megszállás napjait meglehetős nyugalomban tölthette. Az előttünk fekvő beadványa, és eddigi magatartása alapján az aulikus Sztanko­vánszky Imre „alkotmányos monarchisztikus elvet" valló, „morális kényszernek" engedelmes­kedő, „mérsékletre hajló", jogérzettel rendelkező, túlzásoktól mentes embernek mutatko­zott, aki Kossuthtól, a baloldaltól távol áll, idegenül szemléli a szabadságharc során bekövetkezett politikai változásokat. Az események ily módon történő alakulásával - úgy­mond - nem értett egyet, és az osztrákok közeledtekor a politikában való részvételtől már menekülne. Éppen ezért rendkívül meglepő, hogy az osztrákok távoztával ismét elfoglalja a főispáni széket. 1849 tavasza az 1848 vívmányaihoz ragaszkodók számára a reménykedés időszaka. A honvédsereg tavaszi hadjárata, ellentámadása fényes sikerrel járt. Duna-Tisza köze felsza­badult, Pestet visszafoglalták, Komáromot felmentették. A mellékhadszíntéren is győzel­mek sora született. Azonban a sikerek mögött már érződött a hanyatlás is. Különösen je­lentkezett ez az államgépezetben, az egyes személyek és politikai csoportok között. A li­berális nemesség többsége jobbra tolódott, a Habsburgokkal történő „kölcsönös megegye­zést" tartották a legésszerűbb megoldásnak. 131 A magyar seregek győzelmi sorozatának keretében Tolna megye május 6-án szabadult fel az osztrákokkal szövetkezett Jelacic seregétől. 132 A közigazgatás rekonstrukcióját, a megszállás előtti törvényes rend helyreállítását Kossuth Fiáth István kormánybiztosra bíz­ta. Fiáth István rendkívüli teljhatalommal rendelkezett. 133 Késedelem nélkül munkához lá­tott, hogy a megyei közélet minél hamarabb a megszállás előtti mederben folytatódjék. Erélyességéről és gyors intézkedéséről a nyílt rendelete tanúskodik. Az első lépése az volt, hogy a megszállók alkotta hivatalt felfüggesztette, a kiadott rendeleteiket megsemmi­sítette. Elrendelte a hivatali iratok, az álladalmi pénzek és az egyéb javak beadatását. A köz­ügyek intézésével ideiglenesen Perczel Béla alispánt, Fördös István simontornyai, Kiss Fe­renc dombóvári, Derecskey Lajos dunafoldvári, Stann Ferenc középponti, Kramolin Emil völgységi kerületi bírákat bízta meg. Valamennyien a „bitorhatalom által helyeikről ki­mozdított" tisztviselők és egyben Sztankovánszky Imre legközvetlenebb munkatársai közé tartoztak. Fiáth István a jogtalanságok, a visszaélések, az ellenség mindennemű segítése, tehát a hazaárulás esetében a legszigorúbb eljárást alkalmazhatta. Ez pedig nem lehetett más, mint a földtől való megfosztás. Ezt a büntetést szánta azoknak a német községeknek is, amelyek az újoncaikat a Habsburgok számára gyűjtötték össze. 134 Fiáth István június 12-re összehívta a megyei bizottmányt, amely a kormánybiztosi tevékenységének a befe­jeztet is jelentette. Küldetése a rend helyreállításával és a közigazgatás törvényes alapokra helyezésével véget ért. Ekkor megalakult az új tisztikar: első alispán Perczel Béla, másod­alispán Fördös István, főjegyző Hegyessy János, főügyész Tóth István, központi főbíró He­ribán János, földvári járásbéli főbíró Dereczky Lajos, simontornyai főbíró Papp Lajos, dom­bóbvári főbíró Kiss Ferenc, völgységi főbíró Kramolin Emil stb... Az állandó bizottmányi ülés elnöki székét Fiáth kormánybiztos átadta Perczel Béla első alispánnak, s ezzel a meg­választott új, alkotmányos tisztikar átvette a megyei közügyek intézését. 135 Megoldásra vár­tak a felhalmozódott úrbéri, az adósságügyek és a megyei pénztár mielőbbi rendezésének a gondja. A június 12-i nagygyűlésen olvasták fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. A Habsburg­ház trónfosztásáról szóló kiáltványt a megye - a korábbi királyhűsége ellenére - egyetértés­534

Next

/
Oldalképek
Tartalom