Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

szültek a magyarországi forradalom leverésére. Az ellenforradalom támasza lett Horvátország.

32 A horvát szeparatista mozgalom közvetlenül fenyegette Tolnát. Mint déli megyének részt kellett vállalnia a Dráva-vonal védelmében és segítséget adnia a horvátok, szerbek támadásainak kitett megyéknek, elsősorban Bács-Bodrog megyének. A helyzet komolyságát jelezte, hogy Délvidék teljhatalmú kormánybiztost kapott Csányi László személyében.

33 Csányit a vidék biztonságának megóvására rendelték ki. Feladata volt a déli nemzetőr sereg gyors felállítása és mozgóvá tétele. Felruházott hatalmánál fogva utasításai végérvényesek és megmásíthatatlanok a megyére nézve. A mozgó nemzetőr seregeket karhatalmi feladatok ellátására hozták létre. A kiképzésükre nem sok időt fordítottak, a felszerelésük is hiányos volt. Lőfegyverek hiányában jobbára dzsidákkal, kaszákkal szerelték föl őket.

34 Felfrissítésüket, élelmezésüket és a zsoldfizetés gondját is a megyére hárították. A nemzetőr seregek mibenléte nézeteltéréseket váltott ki a kormányon belül és a hadseregvezetésben is. A vitát végül is a szabadságharc döntötte el, hiszen az ország megvédéséhez minden emberre szükség volt. Tolna megye példás gyorsasággal fogott a nemzetőrök szervezéséhez, a miniszteri rendeletben foglaltak végrehajtásához. A sereg felállítását Forster Antal alezredes elnöklete mellett Perczel István, ifj. Dőry Vince, gróf Viczay Adolf és Ben Imre tagokból álló választmányra bízták.

35 A felállítás határideje június 24-e volt. A sereg főparancsnokságára Perczel Miklóst jelölték. A nemzetőrök felfegyverzését és némi kiképzését Perczel Miklós irányításával Perczel Sándor és ifj. Dőry Vince hajtotta végre. A lázas sietség oka, hogy ekkor már kb. 41 000 főnyi horvát-szerb sereg gyűlt össze Bács-Bodrog megye határán, Karlovicz és Perlesz tájékán. Bács-Bodrog megye megsegítésére a megyei állandó bizottmány 2000 főt szavazott meg, majd még plusz 2000 főből álló felkelő sereg létrehozásáról határozott.

36 Végül is az összeírasi munkák eredményeképpen 4358 nemzetőr állt készen a déli határ megvédésére. Ebből a Bonyhádon gyülekező 2168 főt a Dráva mentére indították. A Tolnán gyűlt 2190 fős sereget Baján keresztül a Bácskába irányították. Az indulás július első napjaiban történt.

37 A hadikészületek a megye vezetőit arra késztették, hogy a megye határainak védelméről is gondoskodjanak. A védelmi intézkedéseik a határterületekre, különösen a Duna-partra vonatkoztak. A bátai révnél, a megye dunai alsó végpontjánál, a kompjárásoknál, a malomállásoknál a figyelést, az őrszemet megerősítették. A pánikkeltőkkel, a rendzavarókkal szemben szigorú büntetést szabtak ki.

38 Az utasítások, a rendeletek a megyei hatóságoktól gyors intézkedést kívántak. így igen gyakran júniusban, júliusban szinte naponta összeült az állandó bizottmány. 1848. július 10-i megyei nagygyűlésen Nemeskéri Kiss Pál miszlai birtokos felvetette, hogy az elmúlt bizottmányi üléseket a népnek a törvény által biztosított jogának megsértésével tartották meg. Minden polgárt egyaránt érdeklő és érintő határozatok a bizottmányi tagok meghívásának mellőzésével születtek meg. Az elnöklő Augusz Antal alispán válaszát, - a felülről jövő rendeletek azonnali ügyintézést igényeltek, s így a megyeszékhelytől messze lakó tagokat nem tudták meghívni - elfogadható magyarázatként tudomásul vették,

39 és a későbbiekben sem vitatták. Az állandó bizottmány egész léte, funkcionálása alatt sohasem ülésezett teljes létszámban. A tagok érdektelenségével, a falusi küldöttek közügyekben való járatlanságával, a rossz útviszonyokkal és a távolsággal magyarázható, hogy a szélesebb közönség kimaradt a vármegyei ügyek beleszólásából. így az Augusz vezette tisztikar vállalta a közügyekben a döntést. Ez különösen a nemzetőr sereg megszervezésénél és útrabocsátásánál mutatkozott meg. A nemzetőrök kiállításával a megye bizonyította készségét a fegyveres harcra. A közvetlen fegyveres részvétel fokozta a veszélyérzetet a megyei liberálisok körében, de még nem érzékelték, hogy a határvidéki csatározások már az ország önállóságát veszélyeztették. Délvidéken a harcok váltakozó sikerrel folytak. Az ókéri táborba rendelt tolnai nemzetőrök sem jeleskedtek, megfutamodtak az első összeütközéskor. Okát a szervezetlenségben, a felkészületlenségben és az egykori Habsburg-tisztek hoz520