Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

szellemek kifejthetik ártó tevékenységüket. A senki földjéről nem térhetnek vissza éjszaka lakott településekre, s így nem zavarhatják az élőket, akik ítélkeztek fölöttük. c) Korbácsolás és felmentés Tolna megye eddig feltárt 40 boszorkányperének ítéleteiből az tűnik ki, hogy csak Herczeghnére, Tamás Zsuzsára, Fehér Ilonára, Vörös Ilonára és Virág Jutkára szabtak ki halálbüntetést. Akiket nem égettek meg, aki nem pusztult el a szörnyűséges börtönviszonyok közt, aki kiállta a vallatás borzalmait, az jobbik esetben szabadlábra került, viszont sokan lehettek, akiket pellengér mellé állítottak, másokat megkorbácsoltak és kiseprűzték Simontornyáról. A decsi Ambrus Máriát, egy koncepciós per bűnbakját, Faraghó Katalint, a betegeken segítő dunaszentgyörgyi kanásznét, a paksi taksás jobbágyot: Csámpait és feleségét, akárcsak a szakszerű állatgondozó (s nem bűbájoskodó) gyönki Lisz Máriát felmenti a bíróság. A dunaföldvári Péntekné perének latin nyelvű deliberatuma (végzés) szerint: „Mivel bizonyító erejű adatokat nem lehetett meríteni a tanúvallomásokból, s minthogy büntetlensége nyilvánvaló, ezért nem merülhet fenn főbenjáró bűn, (mint ahogy azt az ügyész állította), szabadon kell bocsátani azzal a meghagyással, hogy a vádlott tartózkodjék a mosdatlan beszédtől". Carpzovius mester Praxis criminalis-a arra az esetre, amikor az ördöggel való szövetség nem bizonyított, s a boszorkány nem okozott nagy kárt, akkor megengedi a bíróságnak, hogy a vádlottat büntetésül megkorbácsolják és úgy eresszék útnak.

79 A paksi Szabóné és Páliné töredékes ítéletéből is az tűnik ki, hogy varázslásukkal nem okoztak kárt, ezért csak korbácsolásra ítéli őket a bíróság. Bogyó Csordás Katát és Nemes Katát 1737-ben szintén megkorbácsolás után engedik szabadon. A vármegye hóhéra az elítélteket vaspánttal a dereshez erősítette s a törvényszék előtti téren a kíváncsi tömeg szeme láttára korbácsával a delikvensek meztelen hátára és alsó felére kimérte a 20-20 ütést. Hasonlóképpen jártak el a falusi egyházi és polgári elöljáróságok a hatáskörükbe tartozó büntető ügyekben. Az alsónyéki Pap Péterné „... sokféle képpen motskolta Paprika Ferenc házanépét", ezért őt Paprikáné boszorkányos élettel vádolta. Mindkét pörlekedőt megkorbácsolták. V. A BOSZORKÁNYPEREK ORVOSTÖRTÉNELMI VONATKOZÁSAI A perek tanulmányozása nemcsak a társadalomtörténészek érdeklődésére tarthat számot. Egyik-másik boszorkányper a népi orvoslásnak is gazdag tárháza. Ha belelapozunk az elsárgult iratokba, olyan világban találjuk magunkat, amelyben a betegségek túlnyomó többségét rontásnak mondják, és jobban bíznak a természet tanítványaiban: a javasemberekben, akiket kuruzslónak, orvosembernek is hívnak, mint a vizsgázott orvosokban. Amikor az orvos már nem tud mit kezdeni betegével, még mindig van remény. A környék tudós javasembereihez fordulnak, akik nem patikából szerzik be gyógyszereiket, nem könyvből tanulták tudományukat, hanem a szülőktől öröklött módszerek szerint készítették el a fürdővizeket és a kenőcsöket. Mivel a nép hitt a kimondott szó erejében, a javasok elvégezték a ráolvasásokat is, és a beteg megnyugodott. A Betegség — „megrontás" A boszorkányperekben előforduló betegségek hirtelen léptek föl. A lélektanban régóta ismert a váratlan megbetegedés hatása: A beteg mágikus rontásnak véli a rászakadó bajt. A szomszédos Baranya megye orvosi leírása még a múlt század derekán (1845) is azt állapította meg, hogy a nép „rontásnak" tudja be a betegségeket. Ennek a vetületében teljesen érthető a Sárköz ún. „orvosemberei"-nek a vetélkedése. Ezek a népi gyógyítók ár473