Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

derekát lánccal övezi, fehér az ábrázatja, ruhája alól kikandikálnak kecskelábai, szárnyai lángvörösek. Németül beszél, ha ugyan beszédnek nevezhető az a brummogással vegyes hangorkán, ami belőle kitör. b) Lakoma és közösülés az ördöggel Vörös Ilona és társai a Gellért-hegyen kívül Bölcske és Madocsa környékének domb­jain és mezőin tartották lakomáikat az ördögökkel. A bonyhádi Bemin Katalin a falu határá­ban található mérgeshídjai malomban találkozott a „Gonosszal" A gyönki Lisz Mária Pajer András hátán lovagolva tette meg az utat a varsádi malomba. A bátaszékiek többnyire Kol­bertné udvarán, vagy Faindné trágyadombján lakomáztak. Pillanatok alatt felállítottak egy képzeletbeli palotát, csupán tapsolniuk kell, s máris készen állnak az ördög képével díszített falak. Étkük: főtt marhatrágya, italuk: trágyáié. Úgy érzik, mintha a legízletesebb húst fo­gyasztanák s a legzamatosabb bort innák. A sárközi szájhagyomány szerint Csanádból is jártak boszorkányok a decsi hegyre és Alsónyékre. Megkenték a hónuk alját bűbájos írral, ettől szárnyuk nőtt. Ahol leszálltak, ott riogatták a falu népét. Bogár gazdával történt meg a következő „eset". Egy reggel kiment az udvarra, hát ott sírdogál egy menyecske. Miként ke­rültél ide? - kérdezte Bogár, miután elülről hátulról alaposan szemügyre vette, és szerfölött csinosnak találta. - Csanádból jöttem a boszorkányokkal - vallotta az asszony -, de nem tudtam megkeneködni, és itt ragadtam. Egy másik történet szerint Lengyel néni öregapja még fiatalember korában a „hármas Bátán" halászás közben felfigyelt egy mulató társaságra. Cigányok húzták a vonót, 40 pár táncolt, tündérszép lányok gatyás gulyáslegényekkel. Nem tudott ellenállni a kíváncsiság­nak, hát beállt közibük. Éjfélt kiáltott a bátai toronyőr, amikor megkérdezte az egyik táncos lakcímét, de az eltitkolta és eltűnt a többivel. Mire a halász fölocsudott, észrevette, hogy kettéhasadt a ladikja, és egyik felével táncol. Megbájolták a boszorkányok... Egy sárközi szülike úgy védekezett a boszorkányok ellen, hogy gatyamadzaggal bekö­tötte az ajtókilincset, az ajtósarkokat pedig keresztbe megkente fokhagymával. Egy idős fér­fi szamárrá tudta magát változtatni, de egy nálánál is tudósabb boszorkány megpatkolta, s azután sántikálva ment az utcán. 63 A boszorkányok lakomája után következett az ördöggel való szeretkezés. Bátaszéken elsőként Kolbertnével „közli a dolgát" , majd a többi is sorra kerül. Nem szégyenkeznek egymás előtt. „Hát teveled cselekszi-e ezt?" „Szintén úgy mint akármelyikkel." „Te eszetlen, hiszen kicsiny vagy te." „Akkor olyan vagyok, mint a legnagyobb." A vallatás során kiderül, hogy Frekkin Éva férfiszerepet tölt be az orgiákon („mint a férfi énnekem is köll a többivel cselekednem, és olyan lesz az ölemen mint a félkarom"). A kétkedők aztán megkérdik a vádlottól: nem vették észre nevelőszülei az éjszakai ki­maradásokat? - Nem vehetik észre - válaszolja -, mert „tesz a gonosz mindegyik helibe olyast, mind maga az aki véle társalkodik." Példaként említi Faindnét, akinek férje mellett (az orgiák alatt) egy ún. „váltott test" fekszik, „akivel szintén úgy lehet bánni, cselekedni va­lamint az igazi testben lévővel." Hasonló esettel találkozunk a vásárhelyi boszorkányok perében: Seprőt fognak s azt maguk helyett az ágyba teszik, férjük nem veszi észre a cserét. 64 Sánta Pila paksi vádlott „elismeri", hogy ő a boszorkányzenekar dobosa. Diószegi Vil­mos kimutatta, hogy a boszorkányperekben említett dob tulajdonképpen a sámándob kép­zetének továbbélése. A dobot azért használták elődeink, hogy segítségével természetfeletti erő birtokába jussanak, gyógyítsanak és jövendöljenek. A dob a sámán hátaslova, és a táltos is a varázsdobra ül, ha fel akar emelkedni a földről. 65 464

Next

/
Oldalképek
Tartalom