Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5
A tanítók által benyújtott kérelmekből kiderült, hogy egy részük már tanított nyilvános iskolában, mások megfelelő iskolai állás hiányában dolgoznak magántanítóként. Magániskola fenntartásának igazolására legtöbben körülményeiket, szegénységüket, idős korukat, népes családjukat, vállalkozói csődjüket hozták fel. A HTO úgy döntött a felterjesztés alapján, hogy a három katolikus magántanító működését engedélyezi, mivel az egyik rendelkezik praeparandiai vizsgával, a másik már 74 éves és 40 éve tanít, a harmadik pedig olyan helyen végzi munkáját, ahol nincs nyilvános iskola. A bonyhádi, tolnai és dunaszentgyörgyi izraelita magántanodák esetében oda kell hatni, hogy azokat községi iskolává szervezzék át. A két fennmaradó tanító iskoláját (Görbő, Kéty) pedig be kell zárni. 280 A magántanítók további sorsát egy 1864-es jelentésben kísérhetjük nyomon. Nem volt magániskola a völgységi és a dunaföldvári járásban, két „női nevelde" működött Szekszárdon, a simontornyai és a dombóvári járás adatai pedig hiányoznak. 281 A magániskolák száma tehát jelentősen csökkent, de még mindig nem ért véget az izraelita zugiskolákkal kapcsolatos huzavona. A népes hőgyészi izraelita hitközség 1866-ban még mindig nem létesített nyilvános iskolát, helyette mint szinte végig az egész korszakon, illegális magániskolát működtettek. 282 A korban tehát engedéllyel vagy anélkül számos magániskola működött. Túl az iskolát létesítő tanító egzisztenciális megfontolásain létrejöttüknek több oka volt. A nagy számú izraelita iskola esetében az, hogy kevés volt a nyilvános tanintézetek száma, és nem tudták biztosítani a megyében szétszórtan élő zsidó lakosság iskolázási igényeinek kielégítését. Hasonló gondok hozhattak létre nem zsidó iskolát is, olyan kis településeken, ahol addig egyáltalán nem volt iskola. Az ilyen reális szükségleteket kielégítő iskolák fennállását a hatóságok általában eltűrték, de nyilvánossá tételüket szorgalmazták. A másik végletet az olyan magániskolák jelentették, amelyek a Jobb körök" gyermekei iskolázása céljára hoztak létre, mivel nem kívánták gyermekeiket a nyilvános iskolába járatni. Az ilyen típusú elitiskolák csak nagyobb mezővárosokban, mint Szekszárd vagy Dunafbldvár jöttek létre. A nyilvános iskolák hálózatának teljesebb kiépülésével, színvonaluk emelkedésével a magániskolák létjogosultsága jórészt megszűnt. Ezt jelzi számuk az 1860-as években bekövetkezett csökkenése. A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS A bevezetőben ismertetett Entwurf, amelynek alapján sor került a középfokú oktatás átszervezésére, különösen a protestáns felekezetű kisebb algimnáziumokat érintette súlyosan. Tolna megyében a középfokú oktatást éppen két ilyen iskola, a gyönki református és a sárszentlőrinci evangélikus algimnázium képviselte. A sárszentlőrinci evangélikus gimnázium 1806-ban jött létre. Működésének első szakaszában, 1806-1853 között mint Schola triviális (latin iskola) működött, 1853-1870 között pedig algimnázium volt. 284 A szabadságharc bukását követő politikai elnyomás, a Thun-féle reform, nehéz helyzet elé állította az iskolát. Az iskola eddigi tanára Lehr András Sopronba távozott. A megválaszott utód nem fogadta el az állást. Mivel az Entwurf értelmében az osztálytanításról át kellett térni a szaktanári rendszerre, egy tanár amúgy sem lett volna elegendő. Az iskola anyagi nehézségekkel küzdött, így 1853-1854-ben már nem kezdődött el a tanítás. Az iskola négy évig zárva maradt. 285 Működésének négy éves szünete alatt 1856-ban a HTO törölte az iskolát a nyilvános tanintézetek sorából. 286 Az iskolát fenntartó Tolna-Baranya-Somogy megyei egyesült evangélikus esperesség nagy erőfeszítéseket tett az iskola újramegnyitására. Elvetve a gyönki református algimnáziummal való egyesülés tervét, a pénzügyi helyzet kedvezőbbé válásával Borbély József evangélikus esperes közgyűlést hívott össze 1857. szeptember 9-re, hogy határozzanak az iskola, mint magánintézet újramegnyitásáról. 287 A 45
