Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

Sok hiedelem fogalmazódott meg magatartási szabályok formájában (tilalom, előírás); ezeknek fontos nevelési célzatuk volt. A néphit közösségi jelenség, a nemzedékek szinte észrevétlenül nőttek bele a népi hiedelemrendszer tágra nyitott világába. A magyar jobbágy- és kézművesréteg hűséges maradt babonás hitvilágához és „tudós" embereihez: a bábákhoz, táltosokhoz és füvesasszonyokhoz. A régi öregek tanításában jobban hittek, mint a vizsgázott kirurgusok tudományában. Jóllehet 1756-ban királyi rendelettel tiltották a közkedvelt kalendáriumoknak az érvágásra alkalmas napok közlését, még ötven évvel később is számon tartotta a szekszárdi nép, hogy márciusban nem szabad eret vágni, mert halálos kimentelű lesz* A boszorkányhit alapja az emberfeletti képességekbe és természetfeletti erőkbe vetett hit, amely a valódi okokat csodákkal helyettesíti. A boszorkány mint mesealak a népmesék rosszindulatú, emberfeletti hatalmú idős aszszonyalakjainak gyűjtőneve. Előszeretettel tartották boszorkányoknak a rendezetlen életű vagy elmebeteg asszonyokat, a bábákat és mindazokat, akik a közhit szerint természetfeletti erők bevonásával gyógyítottak. Az idők folyamán a boszorkány magába foglalta az ugyancsak emberfeletti lények (garabonciás és táltos) bizonyos vonásait. A boszorkány főbb vonásai: - szövetséget köt sz ördöggel, hűséget esküszik, cserébe elnyeri a rontás és gyógyítás tudományát; - eljár a boszorkánygyűlésekre, ahol az ördöggel lakmározik és közösül; - halála előtt tovább kell adnia a „tudományt". A török jövevényszóként ismert boszorkány annyit jelent, mint „nyomó", „rossz álmot látó". Csakugyan, aki rosszul alszik, azt mondja, hogy megnyomta a boszorkány.

5 Hazánkban a boszorkány fogalma először a latin striga szóban öltött testet. Később a saga és a venefica kifejezés is bevonult a boszorkányperek aktáiba. A XI. században fogalmazódik meg Kálmán királyunk híres törvénycikke a boszorkányokról: „de strigis verő, quae non sünt, nulla quaestio fiat" (a strigákról, akik nem léteznek, ne essék szó).

6 A törvénykönyv szerkesztője bizonnyal ismerte a strigákra vonatkozó régi germán törvénykönyveket, lehet, hogy ő sem hitt az éjnek idején röpködő vérszopó lényekben, de más törvényekkel egyetemben, a strigák ellen intézkedő cikkelyeket is átvette a nyugati törvényalkotóktól. De a magyar néphitben sohasem vert gyökeret ez a fajta boszorkány. A 18. századi boszorkányperek tanulmányozása során megismert boszorkányok valóságos emberek, akikről azt vallják, hogy természetfeletti képességük birtokában rontanak és gyógyítanak.

7 A boszorkány fogalmának tágabb értelmezése Komáromy és Schram a magyarországi boszorkányperek gyűjtésekor tágan értelmezte a boszorkány fogalmát. Felvették gyűjteményükbe az olyan természetfeletti tulajdonságokkal felruházott lényekhez fűződő periratokat is, mint a garabonciás, táltos, szépasszony és váltott gyerek. A néphit szerint a garabonciás apja az ördög, anyja pedig boszorkány. A madocsai mezőn vagy a decsi hegyen tartott orgiák után hozták a világra.

8 Sárpilisi néphit szerint „a foggal született gyerekből lesz a garaboncijás". Diószegi Vilmosnak a garabonciások magyarországi elterjedéséről készült térképén feltűnik Szekszárd is, mégpedig „fölösszámú csonttal" rendelkező garabonciásai miatt.

9 Az egyik változat szerint a foggal született fiúkból csak akkor lesznek garabonciások, ha nem veszi észre a bába s nem húzza ki a fogakat. A másik verzió szerint a foghúzás nem változtat az ilyen fiúk sorsán, nekik az a végzetük, hogy garabonciás mivoltukat kell viselniük. A fölös számú csonttal (foggal) született fiuk ellopása és kitanítása is különös módon 446