Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5
amelyek négy osztályos főelemivé fejleszthetőnek tűntek, a dunafÖldvári, szekszárdi, tolnai, bátaszéki és a hőgyészi katolikus iskolák voltak, bár az adott pillanatban a követelményeknek egyik sem felelt meg teljesen. A HTO úgy rendelkezett, hogy eddig is, amíg valamennyi feltételnek eleget nem tesznek, a felsorolt iskolákban kezdjék meg a főelemi iskolák tananyagának oktatását. Ahol csak három osztály működik három tanítóval, ott végezzék el a tananyag három osztályra bontását. A tanítók készítsenek tanterveket, és azt az órarenddel együtt küldjék el Sopronba. 267 Az egyes iskolák sorsa következőképpen alakult: A szekszárdi iskolában 1855-ben csak három tanító tanított, az alsó két osztállyal egy tanító foglalkozott. A HTO rendelete nyomán pályázatot hirdettek negyedik tanítói állásra, és ígéretet tettek, hogy jelentkező esetén még a folyó, 1856-57-es tanévben megtörténik az átszervezés négy osztályos főelemivé. A negyedik tantermet úgy kívánták biztosítani, hogy a leányiskola számára az iskola udvarán külön helyiséget építenek. A költségek fedezésére rendelkezésükre állt a gimnáziumi alap tőkéje, mivel az eredeti célra, gimnázium létesítésére ekkor még nem volt remény. 268 A négy osztályos főelemi létrejöttének időpontjáról nincsen adatunk, de egy 1865-ben készült kimutatás szerint az iskola akkor már ilyen minőségben működött. 269 Legkedvezőbb helyzetből a dunaföldvári iskola indult. Itt már 1855-ben is négy tanító tanított, négy tanteremben. A község ígéretet tett, hogy még az 1855-1856-os tanévben négy tiszta fiúosztállyal, a tanítók fizetésének felemelésével szabályos főelemi iskolává alakul. 270 Az 1856. évi főbírói jelentés szerint a négy osztályos főelemi ugyan kész ténnyé vált, de az indulás nem volt zökkenőmentes. A község főelemi iskola céljára az eddigi iskolaépületeket nem találta alkalmasnak, ezért egy ház vásárlása mellett döntött, amely kis költséggel iskolává alakítható át. Az oktatás színvonala sem volt megfelelő, erősen süllyedt az iskola morálja. Az eddig alacsony tanítói fizetés miatt a tanítók munkáját közömbösség jellemezte, aminek következményeként az ifjúság tudatlan maradt. A község ezért a negyedik osztály tanítójának fizetését 600 Ft-ra, az I-III. osztály tanítóét 500-500 Ft-ra emelte. A bérek emelésétől a község képzettebb, jobb képességű tanítók jelentkezését várta. 271 Hőgyész község nem tudott a négy osztályos főelemivé alakulás feltételeinek - négy tanító, külön leányiskola - eleget tenni. 1854-ben vették fel a második segédtanítót, valamint felemelték a tanító fizetését, ez jelentős terhet jelentett a község pénztárának. Az iskola korábbi kegyura gróf Apponyi pedig nem volt hajlandó az iskola bővítéséhez anyagilag hozzájárulni. így a főbíró - maga is egyetértve az elöljáróság véleményével - későbbi időpontra halasztotta a főelemi megszervezésének ügyét. 272 Tolna mezőváros szintén anyagi nehézségekkel küzdött. A főelemi tervéről mégsem mondtak le, azt remélték, hogy rendes tanítók helyett 100-100 Ft bérért és ellátásért kapnak két vizsgázott segédtanítót. Bátaszéken nemcsak anyagiakban volt hiány, de a jelentés szerint igény sem volt a magasabb iskolai képzésre. Hasonlóképpen nemcsak a lehetősége, de a hatóságok szerint szüksége sem volt meg az egész dombóvári járásban főelemi iskola létesítésének. Az egész járásban csupán két osztályos alelemi iskolák működtek, a lakosság jórészt parasztokból állt, kevés volt a kézműves. A parasztokat arra is alig lehet rábírni, hogy a gyerekeket a meglévő iskolába járassák, ahol annyit tanulnak, amennyi jövendő állásukhoz szükséges. A jobban szituált kézművesek pedig úgy is városokba küldik gyerekeiket. Különben sincs hely újabb tantermek számára és a meglévő osztályokhoz is alig találnak segédtanítót - írja jelentésében a főbíró. 273 Az eddigiekből kibontakozó kép szerint főelemi iskola iránti igény olyan mezővárosokbanjelentkezett, ahol elegendő - a soproni Iparkamara 1868. évi összeírása szerint 274 kb. 200-300 kézműves élt, kedvező forgalmi helyzete folytán élénk kereskedelemmel rendelkezett és lakóinak száma meghaladta a 3-4000-et. Az említett feltételekkel a felsoroltakon kívül még Paks és Bonyhád rendelkezett. Valamennyi település a Duna - ekkor még a köz43
