Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343
ellátatlanainak száma pedig egyre növekedett. A hatósági ellátásra szorulók száma az 1916. évi felmérés szerint: 47 752 egyénből 31 049 fő napi 400 gr, 6921 fő napi 300 gr, 9782 fő napi 240 gr szükséglettel. íly módon a vármegye ellátatlan lakosságának egész évi lisztszükséglete 62 084 q, ebből saját készletből kielégíthető 21207 q, hatósági ellátás útján biztosítandó 40 877 q. 79 A helyzet azonban tovább romlott, az Országos Közélelmezési Hivatal által kiutalt ellátmányból csak részben volt fedezhető a szükséglet. Ekkor a megyében rekvirálás helyett önkéntes beszolgáltatásra hívták fel a lakosságot, mely első alkalommal szép eredménnyel járt. 80 Mindezek ellenére a helyzet tovább súlyosbodott, az alispáni időszaki jelentések szerint bizonyos szigorításokkal rekvirálásokat kellett foganatosítani. Javasolták a fejadag csökkentését, hogy a közellátásra szorulók igényeit kielégíthessék. 81 1918 nyarára a fejkvótát havi 5 kg-ra redukálták. 82 Az 1918. évi termés nagy részét kiszállították a frontra, mely majdnem teljes egészében ottveszett. A háború alatt a vámra őrlő malmokban összegyűjtötték a vámkeresményeket, és beszállították a körzeti malmokba. Ezeket a készleteket is a közélelmezésre használták fel. A gabona forgalmazását és az őrlési lehetőségeket tovább szigorították, hogy a zugkereskedelemnek gátat próbáljanak vetni. A Magyar Tanácsköztársaság idején a megyei intézőbizottság 1919. április 24-én gyűlésre hívta össze a megyei malomiparosokat. A gyűlést a megyei intézőbizottság alelnöke nyitotta meg. Tájékoztatta az egybegyűlteket a közellátás gondjairól, és kérte, hogy szoros együttműködéssel, közösen próbálják meg megoldani a nehéz helyzetet. Felkérte a jelenlévőket, hogy csak a községi tanácsok által kiállított őrlési tanúsítványokkal bíró személyeknek őröljenek, és csak annyi gabonát, amennyi a tanúsítványon szerepel. Az összegyűlt vámkeresvényt pedig nem a körzeti malmokba, hanem a körzeti bizományosokhoz szállítsák. így könnyebben felmérhető, hogy ténylegesen mennyi vámkeresmény gyűlt össze. Ennek a felméréséhez minden malomiparosnak összeírószelvényt adtak át, és kérték, hogy kifogástalanul hiteles adatokat adjanak a közellátási bizottságnak. Ezután felkérték a molnárokat, hogy mondják el saját gondolataikat. A felszólaló molnárok helyeselték az őrlési tanúsítványok bevezetését, de volt, aki szóvátette, hogy az minden malomiparosra nézve kötelező legyen, mert amíg ő - mondta Szabó János lápafői molnár - szorosan betartotta a szabályokat, addig más malmosok tanúsítvány nélkül őröltek. Óriási kára is lett ebből, mert nemcsak hogy nem vittek hozzá gabonát őrletni, hanem bosszúból házát, malmát is felgyújtották. Mások javasolták, hogy a vámgabonát közerő igénybevételével szállítsák el, mivel a fuvarköltségek igen magasak. E kérdésre az intézőbizottság alelnöke ígéretet tett, hogy intézkedni fog ez ügyben. Wiedemann Antal paksi malomiparos bejelentette a molnársegédek munkaidő-csökkentési kérelmét, napi 8 órára, és béremelési igényüket. Hozzászólásában kifejezésre juttatta, hogy a segédek követelése jogos, de a munkaadók helyzete is oly kétségbeejtő, hogy képtelenek a jogos kérést megadni, különösen akkor, ha az ő bajaikon sem lesz segítve. Még megjegyezte azt is, hogy a segédek kérelmének teljesítése főként a vízimolnároknál lehetetlen. 83 A tiltott őrlési lehetőségek megszüntetése érdekében a Népgazdasági Tanács közellátási főosztálya a földművelési főosztállyal egyetértőleg elrendelte mindazon szél-, vízi-, kézerővel, lóerővel, gőzgéppel vagy motorral hajtott malmok és darálók községenkénti sürgős összeírását, amelyeket ez ideig csak a tulajdonos (egyén vagy gazdaság) házi és gazdasági szükségletére szolgáló termények feldolgozására használtak, vámőrléssel (darálással, hántolással, stb.) nem foglalkoztak, és a Haditermény R. T. ellenőrzése alatt nem állottak. 84 A rendelet végrehajtása a megyében is megtörtént. 74 községből érkeztek jelentések. Ebből 13 község jelentése nemleges volt. 61 községből 1212 kézi és 13 lóval hajtott darálót jeleztek, míg malomdarálót összeírtak 103-at, melyből 13 víz, 58 gőz, 20 benzinvagy olajmotoros, 1 villanymotoros és 19 szárazmalom volt. 85 Az összeírás teljesnek látszik, mégis néhány jelentés azt mutatja, hogy a rendeletet nem pontosan értelmezték. Ugyanis 391
