Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343
Egy malom után az uradalomnak pedig 30 Ft árendát fizettek. 165 A napóleoni háborúk idején a nemességre a bőség világa köszöntött. A háborús konjunktúrából származó jövedelmet azonban csak egy igen kis réteg fordította a majorsági birtok fejlesztésére, gépekre, ipari létesítményekre. 166 A magyar gabona iránti kereslet nem csökkent. A lisztet azonban néhány kísérlettől eltekintve országszerte igen kezdetleges vízi-, száraz-, és szélmalmokban készítették, és ez a liszt minőségének rovására ment. A magyar ipar fejlődését egyrészt maga az Udvar (elsősorban vámpolitikájával), a hagyományokhoz való ragaszkodás, és az elmaradott pénzügyi rendszer korlátozta. 167 A céhek is igyekeztek keretük merevítésével, feudális jogaik érvényesítésével a haladást gátló egyeduralmukat megvédeni. 168 Míg a XVIII. sz. elején molnáraink azon fáradoztak, hogy az egész megye területén azonos rendszabályok szerint működjenek a malmok, és egy céhbe tömörüljenek a molnárok, a század végére ez a törekvés megváltozott. Elsősorban a területi szétszórtság, az egymás megközelítésének nehézsége volt az oka, hogy külön céh alapítási törekvések indultak meg. Különösen a patak-malmi molnárok igyekeztek elkülönülni a dunai molnároktól. 1780-ban a bonyhád vidéki molnárok kértek új privilégiumot, és külön kérték a vármegyét, hogy a „kontár" (phuscher) molnárok a földesurak és a megye segítségével a céhbe kényszeríttessenek. Továbbá azt is kérték, hogy válasszanak egy biztost, aki ellenőrzi a molnárokat és a malmokat. 169 Míg a céhek alakulásának korai időszakában azt tapasztalhattuk, hogy csak egy azonos iparág mesterei tömörültek, a XIX. század elején már több szakmabéli mesteremberek kértek közösen kiváltságlevelet. Ezeknek a vegyes céheknek elsősorban a területi összetartozás volt a jellemzőjük. Ez történt a bonyhádi molnár céhvei is, ugyanis 1841-ben a „Bonyhádi Molnárok az odavaló pékmesterekkel egyesülve tett folyamodására, nevezett Mestereknek közös Céhbeli Váltságlevelet kegyesen rendelni méltóztatott.'™ Ebbe a céhbe 97-en kérték felvételüket. Külön figyelmet érdemel, hogy működése átlépte a megye határait, mivel Baranya megyei mesterek is kérték felvételüket. Az összes kérelmező száma 97 volt, ebből a molnárok száma 79, akiknek a tulajdonában 70 malom működött. Ebből a Tolna megyében lévő malmok száma: 54, a Baranya megyében lévő malmok száma: 16 volt. A megyebéli molnárok száma: 62, a Baranya megyeieké pedig 17. A kérelemhez csatolt kimutatásból az is látható, hogy milyen osztályba sorolt malmok működtek. Ugyanis az adót az osztályba sorolás alapján vetették ki. Malomtípus (kerékszám) szerint a malmok osztályba sorolása: Megye 1 kerekű 2 kerekű 3 kerekű 4 kerekű Tolna Baranya Összesen: 1 2 3 classis ( 1 2 3 osztály) 1 2 3 1 2 3 Tolna Baranya Összesen: - 5 29 - - 6 2 14 - 5 1 2 - 1 3 - 1 - Tolna Baranya Összesen: - 5 35 2 19 1 5 - 1 1 - Ossz: 69+1 nincs osztályba sorolva. 171 A paksi molnárok 1781-ben kérték kiváltságlevelüket, melyet meg is kaptak. 172 A patakmalmi molnárok már 1823-24-ben kérelemmel fordultak a Vármegyéhez, hogy az ozorai uradalom úriszéke előtt már jóváhagyott új céh artikulusok alapján külön „Patakmalmi Molnár Céh "néven működő céhet alapíthassanak. Külön kihangsúlyozva, hogy a céh nem ozorai, tekintve, hogy csak a céhszabályzatot hagyták jóvá Ozorán. Az új céhhez 73 molnár kívánt csatlakozni. 173 A vármegye ajánló sorai mellett a kérelmet felterjesztették a helytartó tanácshoz, ahonnan 1831-ben a megyebéli patakmalmi molnárok megkapták a kérelmüket jóváhagyó engedélyt. 174 1837-ben a kömlődi mesteremberek kér367
