Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

Azok a molnárok azonban, amelyek saját malommal rendelkeznek, az előbb említett mentességeket nem élvezik. A Dunai molnárok az egyéb molnároktól kivételt képeznek, mivel azoknak más, különleges cikkelyeik vannak. A malompor, amely a lisztből kieseik, annak egyik fele a molnároké, a másik fele a malmos gazdáké, vagy azoké az uraké, akik malmot bírnak."

103 Tehát az eddigi kutatásokkal ellentétben egyértelműen bizonyítható, hogy Tolna megyében már 1719-ben megalakult a molnár céh. Ugyanis Hangéi Flóra a „Szekszárdi céhek története" c. munkájában 1748-ból említi a szekszárdi molnárcéh megalakulását, és ugyanerre hivatkozik Eperjessy Géza: a „Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon" c. munkájában. A Tolna megyei Levéltár fondjegyzéke ugyanezen céhlevelet viszont a simontornyai Molnár céh articulusaiként tartotta számon. A jelenlegi kutatások azonban az alábbi eredményt mutatják: A megyebéli molnárok 1719-ben megalakították a molnár céhet, de a dunai molnároknak más szabályaik voltak. Emiatt a molnárok között viszálykodások támadtak, így több alkalommal fordultak a nemes vármegyéhez olyan kéréssel, hogy a czéh-articulusokat változtassák meg, és szüntessék meg a dunai molnárok és más egyéb céhen kívüli molnárok kiváltságait. 1738-ban benyújtottak egy tervezetet a cikkelyek megváltoztatására, mellyel szemben a közgyűlés úgy határozott, hogy a „vármegyei főjegyző úr a benyújtott czikkelyeket felülvizsgálja, és ha nem talál károsat benne, az ajánlólevelet nyugodtan továbbítani lehet" - Ő Szent Felségéhez.

104 Ennek a határozatnak azonban Eszterházy Pál Antal herceg ellene mondott.

105

1742-ben újra, de már határozott kérésekkel fordultak a megyéhez a molnárok: „A lázatossan kinszerittetünk Nagstok Kglmetek kegyes szine eleiben folamodunk Bölcs emlikezetiben klett Nagstok Kglmtett hogy alkalmas Esztendők forgása alatt Simontornya Processussában lévő Molnár Mesterek az Tektes Nemes Vgye házához és más helyekre szükséges Munkákat s hidakat csináltunk mostansághis csinálunk Földvárj és Völgységi Processusbeli Molnárok kik mind ez üdéig Mesterségeknek hasznát vettik Ns Chehünket nem követvén a nemes vármegye részirül sem dolgoztak. Mindhogy pediglen Országunk élő Törvénye azt hozá magával, hogy mindenféle Mester embereknek szokott Chéhek s előjárojok lenni s annak engedelmeskedni az mi Mesterségünkben is kivált a midőn a T.Ns Vármegyének Mélghes Uraságokk, Molnárok, Malmok, Vizek, hidak által törhető károk következnének Ns Chehünk... Mesterit szólitván mely által mij s Articulusunk szerint in Concerto öszve gyövén minden némü cheünket illető dolog s Munka végben vitelirejob, Szorgalmatosb effectusokat tehetnénk föllül említett Processusbeli Dunaj, Saarvizi, Patak vizeken lévő Molnárokat, kikmegh eddig hinpeller Molnárok voltának Ns Cheünk Articulusa, rendtartása és Regulája alá adni, haitanj, Determinálny nékünk s Autentico kiadni Nagstoknak kgelmetek kigyessen méltóztassék. Ahoz képest kérjük alázatossan Nagyságtok kglmetek hogy mesterségünkre s facultasunkra essendő Portio concessioját kegyessen Menteknek Declaránj. Mely abeli kegyes Uri Gratiajat Naghtok Kglemetek meg szolgalnj el nem mulatyuk. Maradunk Tekttes Nemes Vrgyének Ngstok Kglmetek Alázatosan Szegény Szolgái Ns. Tolna Vgyében Lévő Molnár Céhbeli Molnár Mesterek".

m A molnároknak ez a kérelme több szempontból is figyelemre méltó. Ugyanis egyrészt igazolja, hogy a molnár céh működött, az aláírásban nem tünteti fel, hogy valamely járásbéli molnárok, hanem a megyebéli Molnár Céh Mesterei. Továbbá azt is igazolja, hogy nem volt tagja valamennyi molnármester a céhnek, ezért szorgalmazzák, hogy minden mester tagja legyen. Arra is utal, hogy a molnármesterek nem vettek részt egyformán a megyének végzendő munkákban, holott a megyegyűlés már 1719-ben úgy engedélyezte a céh működését, hogy a „molnárok mentesek a portio adástól, a fuvaroktól, és a katonai élelmezéstől és beszállásolástól. Ugy azonban, ha a megye számlájára szükség lenne, kötelesek dolgozni. "

107 Mint a molnárok kérelméből kitűnik a munkálatokat a megye el is végeztette velük, de nem arányosan, sőt a portio fizetése alól sem mentesíthette mindig a mestereket; hiszen újra kérték annak elengedését. Nem utolsósorban pedig azt is láthatjuk, hogy a XVIII. század első felében még mindig fennáll, hogy nemcsak molnári mesterségüket űzik, hanem .faragó mesterek" is. 354