Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

fölépíthessék és három esztendeig mindennemű hasznát vehessék; azután pedig ha mi, vagy maradékaink azon malmot kezünkhöz akarnánk venni, nem különben hanem megfizetvén mindennemű akármi néven nevezendő reátett költségüket, és nem másképpen legyen szabad kezünkhez vennünk. Ezt is hozzáadván itten, hogy a rácságot éppen ne legyen szabad nekik magok közé bevenni, sem lutheránus vagy kálvinista prédikátort tartani"

56 A rácságtól a magyar lakosság félt, mert megtámadták a magyar helységeket, a lakosság egy részét elpusztították, és elhajtották jószágaikat.

57 Az ozorai uradalom birtokosa herczeg Eszterházy Pál volt. Az uradalomhoz tartozó települések lakóinak meghatározták, hogy mely malmokba járhatnak őrletni. Az uradalomról 1702-ben készült összeírás szerint a lakosságnak elsősorban az ozorai és a pincehelyi malmokban kellett őrletni. Az ozorai malom kétkerekű volt, és a Sió vize hajtotta.

58 A pincehelyi malom három kerékre járt, mely malomnak harmadát az uraság átengedte a helységnek, a molnár azonban negyedes volt.

59 A pincehelyi lakosoknak ugyanakkor megtiltotta, hogy „senki a görbéi (görbői) malomba őrlőt ne merészeljen vinni; ha a pincehelyi malomnak elég vize vagyon és valamennyi lakos ugyancsak a görbéi malomba az őrlőt által viszi: az uraság számára contraband (elkobozható) legyen. "

60 Amikor pedig az itt való malomnak elegendő vize nem lenne és az itt lakó lakosok az ozorai malomba fáradni nem akarnának, hanem őrleni a görbéi malomban kívánnak: „eo in casu, valaki által viszi a gabonáját a görbéi malomba, praeviae tartozik magát a vámosnál insimálni és egy kila gabonáiul a vámon egy garast fizetni. '

6l Hasonlóképpen rendelkezik a tamási lakosoknak is, kiknek tilos volt a semsei (szemesei) malomba járni, aki mégis odament őrletni, „minden kilátula tamási vámon 5pénzt, subpoena contrabandi (átok alatt elkobozható lészen azé) a ki elmúlatná. "

62

1696-ban Simontornyán volt egy császári malom, teljesen fából építve, becsértéke 40 forint, évi vámjövedelme búza és kölesőrlésből 285 forint, 75 dénár volt.

63 Ugyancsak Simontornyán két malomhelye volt Horváth Péter várkapitány özvegyének, a Sió és a Kapós folyókon: „egyik két kerékre jár, a másik nincs felépítve.

m Hogy a két malom közül melyik volt felépítve, adat nincs. A török kiűzése utáni időből először 1696-ban készült összeírás. Ebben az összeírásban találunk egy malmot Szekszárdon, egyet Bőcskén (Bölcskén,) és 1/3 részt Madocsán.

65 Tekintve, hogy az összeírás ezeket a malmokat községi malomnak tünteti fel, az 1/3 rész madocsai malom azt jelentette, hogy a malom jövedelmének 1/3 része a községé volt, a 2/3 rész pedig az uraságé. A korai összeírások az uradalmi malmokra vonatkozóan nem tartalmaztak adatokat. Az 1703. évi összeírásban már a malmok haszonvételére is találunk utalást, így Földvárnak (Dunaföldvár) van egy malma, amelynek haszna 15 cubulus, Paksnak az egy malma 30 cubulus, Báta két malmának haszna pedig 70 cubulus gabona volt.

66 A megye újratelepítésének és gazdasági fejlődésének azonban újabb gátat vetett a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, újra fegyverben állt az ország. A hadseregélelmezés súlyos gondokat jelentett a fejedelemnek és a császári udvarnak egyaránt. A terhek nagy részét viszont a lakosság viselte. A megmaradt és működőképes malmok a hadsereg élelmezéséhez szükséges lisztmennyiséget nem tudták előállítani, ezért mind a császári csapatoknál, mind Rákóczi seregeinél ismét előkerültek a kézimalmok. A császári csapatokat az udvar külföldről behozott, diófából készült kézimalmokkal látta el. Ezeknek ára 4 forint körül mozgott, de nagyon hamar tönkrementek. Néhány csapategységnek volt vasból készült kézimalma is.

67 Rákóczi a szabadságharc kezdeti időszakában megpróbálta a saját birtokairól élelmezni a katonákat, de ez nem bizonyult elegendőnek. 1706-ban a szabadságharc vezetői nagy erőfeszítéseket fejtettek ki, hogy a Dunántúlon katonai, gazdasági és politikai téren szilárd szervezetet adjanak a felkelésnek. Ez évben szervezték meg az ellátó apparátust is. Csáky István generális jelentése szerint Tolna megye a 2. ellátási körzetbe tartozott, melynek vezetője Újvári Ferenc pápai lakos volt. Simontornya fontos hely volt, mivel itt működött a profuntházak (élelmiszerraktár) közül az egyik. Csáky István szerint a megyék a hadak két