Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

mennyi érdekelt fél tudomásul vette. Számos községben azonban a tanító végezte a jegyzői és harangozói teendőket is. E két utóbbi állást igyekeztek a hatóságok, de maguk a tanítók is leválasztani a tanítói feladatkörről. Az 1850-es tanítói névjegyzék szerint a megyében 10 községben töltötte be a tanító a jegyzői állást is.

206 Ugyanakkor egyedül a bonyhádi (völgységi) járásban 25 községben, tehát majdnem valamennyi faluban a tanító harangozó is volt.

207 Viszont a dunafoldvári járásban egyetlen ilyen község sem akadt.

208 Ennek magyarázata az, hogy a völgységi járás kisebb falvai anyagi okokból nem tudtak külön jegyzőt és harangozót tartani. A tanító jövedelmébe már eleve belekalkulálták az ezekért a munkákért járó bért, amely így is olyan alacsony volt, hogy nem lehetett belőle levonni akkor sem, ha a község külön jegyzőt, vagy harangozót fogadott volna. A tanítói jövedelmen belüli arányok nem egyszer szándékoltan torzak voltak, hogy így bírják rá a tanítót a mellékszolgálatok elvégzésére. Például a tengődi tanító 10 Ft-ot kapott tanítói munkájáért 149 Ft-ot az orgonás szolgálatért.

209 E jelenség felszámolásában elért eredményekről beszámolni adatok hiányában nem tudunk. Nyilvánvaló, hogy több helyen megtörtént a különválasztás, de ennek üteme a falvak teherbíró képességétől függött. A tanítók életkörülményeiben fontos tényező volt a jövedelem és a járulékos feladatok mellett a lakáshelyzet. A tanítói lakások és az iskola többnyire egy fedél alatt voltak, így az iskolaépületek állapotáról szólva egyúttal jellemeztük a tanítók lakáskörülményeit is. Kiegészítésül néhány statisztikai adat. A tanítói lakásviszonyok az 1858-1859-es adatok alapján:

210 Dunafoldvári járás Tanítók száma 5 iskolában 1 tanító 1 szoba 10 iskolában 1 tanító 2 szoba 2 iskolában 1 tanító 3 szoba 1 iskolában 1 tanító 5 szoba 3 iskolában 2 tam'tó 3 szoba 1 iskolában 2 tanító 1 szoba Mivel a többi járás adatai lényegében azonos képet mutatnak, közlésüket mellőzzük. Mint látható, leggyakoribb eset, hogy a tanító 1, esetleg kétszobás lakásban lakott. Ennél nagyobb lakás csak elvétve fordul elő. Fontos adat a tanítók életmódja szempontjából, hogy mi tartozik még a lakáshoz. Szinte minden lakásban van konyha, kamra, tartozott hozzá pince, istálló, udvar, kert. Az épületek gazdasági tartozékai arra vallanak, hogy a tanítók maguk is gazdálkodtak, és így félig-meddig paraszti életmódot folytattak. Ez bizonyára emelte a tanítók jövedelmét, de aligha a tanítás eredményességét. A tanító közérzetének fontos tényezője a létbiztonság kérdése, tudniillik biztosított e számára a megélhetés öregkorára? A Systema úgy rendelkezett, hogy a 30 évnél hosszabb szolgálati idővel rendelkező tanítók teljes fizetéssel mehetnek nyugdíjba. A gyakorlatban ennek megvalósítása nehézségekbe ütközött, hiszen a községnek az új tanítót is fizetni kellett a nyugdíj mellett. Helyzetük gyengeségét érzékelve az idős tanítók maguk sem ragaszkodtak írott jogaikhoz, így általában valamilyen kompromisszumos megoldás jött létre. Melter István 38 évig Nagyvejkén tam'tó, visszavonuláskor a község eddigi bére felét ajánlotta nyugdíjként. A tanító azonban, mivel egyetlen gyermekéről már gondoskodott, saját lakóháza, szántója, szőlője volt, s nem kívánt a községnek, amellyel annyi évig teljes egyetértésben élt terhére lenni, megelégedett 3 köböl búzával, 3 köböl rozzsal és 1 öl tűzifá34