Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

lisztkontingens már elfogyott. A gondot az a 671 - februárban és márciusban listára vett ­ember jelenti, akik a korábbi összeírásban még nem szerepeltek. Gabonájuk nincsen és a szabad forgalomban kapható drága lisztet sem tudják megvásárolni. „Emiatt közöttük igen nagy az elkeseredés, amelyet lelketlen izgatók könnyen a kormány elleni agitációra is felhasznál­hatnak. " Az alispán azt javasolja, hogy a küszöbön álló nemzetgyűlési választásokra való tekin­tettel, a 671 fő részére, a közélelmezési minisztérium az év végéig szükséges mennyiséget távirati úton utalványozza ki. Véleménye szerint ez a köznyugalom megóvását biztosítaná és közmegelégedést váltana ki. A főispán szintén támogatja az alispán előterjesztését, de a minisztérium ekkor még elutasítja: „hogy a 671 dombóvári lakos pótlólag felvétessék az ellátatlanok jegyzékébe." 26 A hatáskörére hivatkozó osztálytanácsos helyett a párt és nem utolsósorban saját ér­dekében, Báró Petrichevich Emil államtitkár lép közbe. Ekkor még nem sejtheti, hogy már az első fordulóban megbukik a kormány hivatalos jelöltjeként a dombóvári képviselővá­lasztáson, és csak a másik, immár Pallavicinivel szemben az egyedüli kormánypárti jelölt, Balogh Gyula esélyeit javíthatja a lisztellátás kedvező megoldása. Az alispán értesítést kap arról, hogy 25 q kenyérlisztet utalnak ki a dombóvári arató- és cséplőgéprész nélkül maradt földmunkások támogatására. A FUTURÁT a minisztérium értesíti, hogy diszpozícióját a legkedvezőbben fekvő tételből távirati úton tegye meg. Ennek a lépésnek propagandiszti­kus célja teljesen egyértelmű, hiszen a 2500 kg kenyérliszt 671 főre való szétosztása még egy hónapra sem jelent elegendő mennyiséget. A szétosztás a pótválasztások előtti időre esett, tehát a tüneti kezelés csak a választások idejére való lecsendesülést jelentheti, a problémákat nem oldják meg. Hogy mi lesz a nincstelenekkel az év hátralévő részében, ez az illetékeseknek ekkor nem kardinális kérdés. A választókerületek közül a legélesebb harc a szekszárdi kerületben folyt, ahol dr. Őrffy ellenében a Batthyány-féle Függetlenségi 48-as Kossuth-párt is állított jelöltet. Elő­ször Tolnai Lajos, majd visszalépését követően Bartha Albert volt honvédelmi minisztert. A jelölés után a megyei újság vezércikkben támadta a 48-as pártot, amely „plakátján Kossuth képével igyekszik eltakarni hajdani leszerepelt vezéreire való emlékezést." Kimondatla­nul is itt főleg Károlyira utalnak és tiltakoznak az ellen, hogy Kossuth Lajos eszméi letéte­ményesének hirdessék magukat, akik „vezérüknek az egykor vörös gróf szerepében tetszelgő Batthyány Tivadart tekintik." Szintén az első oldalon jelent meg 27 Bodnár István: Egy Kos­suth-arcképes kortesplakát előtt című verse, amelynek hangvétele teljesen megegyezett a vezércikkével. A 48-as párt, állandó támadási célpontként, nem bízva a sikerben, végül is nem állított jelöltet a szekszárdi választókerületben. A másik ellenfél, aki 1920-ban már megnehezítette dr. Őrffy dolgát, Szulimán György volt, aki a Herczeg-féle(!!) Kisgazdapárt jelöltjeként kívánt indulni. Ellene a legfőbb támadási pont még 1922-ben is az 1919. őszi sóügylete volt. Árdrágításért emeltek ellene vádat. Ez a sóügy elhúzódott egészen 1922. májusáig. Szulimán, mivel ellene eljárás folyt, nem került fel az ideiglenes választói névjegyzék­re. A rendelkezések értelmében 28 a névjegyzéket április 12-17. között kellett mindenütt közszemlére tenni. Április 12-15. között (nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat!!!) le­hetett a névjegyzék ellen jogtalan kihagyás vagy felvétel miatt, dokumentumokkal igazol­tan, felszólalni. „A felszólalások eredménye április 17-ig közszemlén lesz, amely ellen szintén le­het észrevételt benyújtani." Szulimán húsvétkor tudta meg, hogy nem szerepel a listán. Azon­nal felkereste a polgármesteri hivatalt, hogy felvételéről intézkedjék. A polgármester közöl­te, hogy elegendő lesz másnap felszólalnia, hiszen húsvét miatt a felszólalási idő kitolódik. Azonban másnap (17-én) már hiába kívánta magát (még 28-an próbálkoztak sikertele­nül) a listára felvétetni, elutasították. A központi választmány, mint a következő illetékessé­gi fórum, szintén elutasította kérelmét. A végső szót a benyújtott panasz ügyében a szek­szárdi kir. törvényszék mondta ki. 29 Döntést a sóügyben született jogerős ítélet jelentette: 20 305

Next

/
Oldalképek
Tartalom