Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

lisztkontingens már elfogyott. A gondot az a 671 - februárban és márciusban listára vett ember jelenti, akik a korábbi összeírásban még nem szerepeltek. Gabonájuk nincsen és a szabad forgalomban kapható drága lisztet sem tudják megvásárolni. „Emiatt közöttük igen nagy az elkeseredés, amelyet lelketlen izgatók könnyen a kormány elleni agitációra is felhasználhatnak. " Az alispán azt javasolja, hogy a küszöbön álló nemzetgyűlési választásokra való tekintettel, a 671 fő részére, a közélelmezési minisztérium az év végéig szükséges mennyiséget távirati úton utalványozza ki. Véleménye szerint ez a köznyugalom megóvását biztosítaná és közmegelégedést váltana ki. A főispán szintén támogatja az alispán előterjesztését, de a minisztérium ekkor még elutasítja: „hogy a 671 dombóvári lakos pótlólag felvétessék az ellátatlanok jegyzékébe."

26 A hatáskörére hivatkozó osztálytanácsos helyett a párt és nem utolsósorban saját érdekében, Báró Petrichevich Emil államtitkár lép közbe. Ekkor még nem sejtheti, hogy már az első fordulóban megbukik a kormány hivatalos jelöltjeként a dombóvári képviselőválasztáson, és csak a másik, immár Pallavicinivel szemben az egyedüli kormánypárti jelölt, Balogh Gyula esélyeit javíthatja a lisztellátás kedvező megoldása. Az alispán értesítést kap arról, hogy 25 q kenyérlisztet utalnak ki a dombóvári arató- és cséplőgéprész nélkül maradt földmunkások támogatására. A FUTURÁT a minisztérium értesíti, hogy diszpozícióját a legkedvezőbben fekvő tételből távirati úton tegye meg. Ennek a lépésnek propagandisztikus célja teljesen egyértelmű, hiszen a 2500 kg kenyérliszt 671 főre való szétosztása még egy hónapra sem jelent elegendő mennyiséget. A szétosztás a pótválasztások előtti időre esett, tehát a tüneti kezelés csak a választások idejére való lecsendesülést jelentheti, a problémákat nem oldják meg. Hogy mi lesz a nincstelenekkel az év hátralévő részében, ez az illetékeseknek ekkor nem kardinális kérdés. A választókerületek közül a legélesebb harc a szekszárdi kerületben folyt, ahol dr. Őrffy ellenében a Batthyány-féle Függetlenségi 48-as Kossuth-párt is állított jelöltet. Először Tolnai Lajos, majd visszalépését követően Bartha Albert volt honvédelmi minisztert. A jelölés után a megyei újság vezércikkben támadta a 48-as pártot, amely „plakátján Kossuth képével igyekszik eltakarni hajdani leszerepelt vezéreire való emlékezést." Kimondatlanul is itt főleg Károlyira utalnak és tiltakoznak az ellen, hogy Kossuth Lajos eszméi letéteményesének hirdessék magukat, akik „vezérüknek az egykor vörös gróf szerepében tetszelgő Batthyány Tivadart tekintik." Szintén az első oldalon jelent meg

27 Bodnár István: Egy Kossuth-arcképes kortesplakát előtt című verse, amelynek hangvétele teljesen megegyezett a vezércikkével. A 48-as párt, állandó támadási célpontként, nem bízva a sikerben, végül is nem állított jelöltet a szekszárdi választókerületben. A másik ellenfél, aki 1920-ban már megnehezítette dr. Őrffy dolgát, Szulimán György volt, aki a Herczeg-féle(!!) Kisgazdapárt jelöltjeként kívánt indulni. Ellene a legfőbb támadási pont még 1922-ben is az 1919. őszi sóügylete volt. Árdrágításért emeltek ellene vádat. Ez a sóügy elhúzódott egészen 1922. májusáig. Szulimán, mivel ellene eljárás folyt, nem került fel az ideiglenes választói névjegyzékre. A rendelkezések értelmében

28 a névjegyzéket április 12-17. között kellett mindenütt közszemlére tenni. Április 12-15. között (nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat!!!) lehetett a névjegyzék ellen jogtalan kihagyás vagy felvétel miatt, dokumentumokkal igazoltan, felszólalni. „A felszólalások eredménye április 17-ig közszemlén lesz, amely ellen szintén lehet észrevételt benyújtani." Szulimán húsvétkor tudta meg, hogy nem szerepel a listán. Azonnal felkereste a polgármesteri hivatalt, hogy felvételéről intézkedjék. A polgármester közölte, hogy elegendő lesz másnap felszólalnia, hiszen húsvét miatt a felszólalási idő kitolódik. Azonban másnap (17-én) már hiába kívánta magát (még 28-an próbálkoztak sikertelenül) a listára felvétetni, elutasították. A központi választmány, mint a következő illetékességi fórum, szintén elutasította kérelmét. A végső szót a benyújtott panasz ügyében a szekszárdi kir. törvényszék mondta ki.

29 Döntést a sóügyben született jogerős ítélet jelentette: 20 305