Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

hogy „erősebb váll, több terhet birl"

xh Nemcsak gyűléseken elhangzott beszédek tálalásával, hanem a megyei lapban megjelenő vezércikkekkel és cikkekkel is megpróbálták a gazdákat befolyásolni. Boros Zoltán intéző Tanácsok címmel,

17 Tekintetes uram kire szavazzunk? alcímmel megjelenő cikkében fejtette ki, hogy a gazdák drága pénzén ne menjenek a parlamentbe olyan képviselők, akik csak ígérnek, de semmit sem tesznek az ország gazdasági felvirágoztatása érdekében. Egyértelműen ilyen képviselőknek tartja az előző ciklus kisgazda képviselőit, akik érdemi munka helyett hónapokig elvitatkozgattak a királykérdésről, akik akkor emelték a gabona árát 300 koronára, amikor a gazdáknak már nem volt terménye, nem tudtak takarmányt biztosítani és az állatokat le kellett vágni. Nem nehéz felismerni agitációs célját, amikor arról ír, hogy a kisgazdapárt időszakában a munkabérek 50-60-szorosára, a kékkő 100 koronára, a szénkéneg ára 7200 koronára nőtt, de a bor ára csak 15-25 korona, a tisztviselő fizetése 6-8-szorosa a békeidőkének. Ezek a sorok az egységes párt számára voltak hivatottak voksokat gyűjteni Tolna megyében. Ha a szavazóknak kétségei lennének, hogy kire kell szavazni, akkor elegendő a vezércikkeket elolvasni, melyekkel folyamatosan történt a választópolgárok „meggyúrása." „Egy választó, aki nem egységes párti" aláírással: Miért szavazunk Őrffyre?

[i címmel a politikus helyi lokálpatrióta voltát hangsúlyozta. Az ellenlábasok... „Sebestyén, Szulimán, Tolnay vagy politikailag teljesen ismeretlen noviciusoknak az a hibájuk, hogy nagyon is jól és közelről ismerjük" őket. Aki nem az üres ígéreteket akarja az „Őrffy Imrére teljes lelki megnyugvássaladhatja le szavazatát." Merre menjünk? minden választóhoz szól, miközben a nemzet megsemmisülésének rémével ijesztgetik a polgárokat. „Aki szereti hazáját, földjét, házikóját, aggódik gyermekei jövőjéért, aki dolgozni akar és ezzel kenyérhez juttatni családját, az ne menjen a demagóg vezetők után, mert ha Bethlen István zászlaja elbukik, nem a boldogság napjai következnek reánk, hanem a felfordulás, afejetlenség, a nyomor és Magyarország végső megsemmisülése."™ Ugyanez a nemzetpusztulás, a Tanácsköztársaság visszatérésével való fenyegetőzés hatja át a május 25-i vezércikk egészét. Miközben 3 oldalon keresztül a szekszárdi egységes párti jelölt, Őrffy kortesútjáról, tevékenységéről tudósítanak, még egy utolsó erőfeszítéssel igyekeznek az ellenzéki jelölteket befeketíteni: Az ellenzék azt akarja, amit az elvtársak akartak: a közép- és kisbirtok kommunizálasát. „Aki ezt akarja, az csak szaladjon a szekszárdi és tamási kerületben felemelt, de ki nem bontott zászló után!... az csak szavazzon Sebestyén-, Schwarczokra és Khay el Istvánokra, Drózdykra, de jusson eszükbe mielőtt ezt teszik Dunapatajon, Dunaföldváron, Pakson és Tamásiban kivégzett polgártársaik sorsa. Puskaporos hordók között gyufával játszani, az emberek munkanélküliségét, nyomorúságát, politikai éretlenségét, politikai célra kihasználni veszedelmes dolog... Magyar polgárok ébredjetek fel álmotokból!"

20 A kormány azon célja, hogy a választási helyzetnek ura legyen, a választási előkészületek megfelelően alakuljanak, kiváló segítőkre és megvalósítókra talált a Tolna megyei adminisztrációban és a megyei sajtóban. Mint olvashattuk az egységes párti, hivatalos (a jelölést a pártvezetőség előzetesen jóváhagyta) jelöltek választókerületi tevékenységét a sajtó kellő körítéssel tálalva igyekezett minél többet szavazóként számukra megnyerni. A szekszárdi választókerületben az egységes párti jelölt mellett fellépő 2 ellenjelölt közül Őrffy komolyabb ellenlábasa dr. Sebestyén Jenő a Függetlenségi Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt jelöltje volt. Sebestyén április 2-án Szekszárdon kívánta megkezdeni korteskörútját. A terjesztésre szánt röplapot, amely pártja választási programját tartalmazta a szekszárdi m. kir. államrendőrség kapitánysága lefoglalta.

21 Az alispán a belügyminiszterhez írott levelében arról számolt be, hogy ezek után dr. Sebestyén számottevő politikai tevékenység kifejtése nélkül elutazott Szekszárdról. Nemcsak a választópolgárokhoz nem jutott el a programot tartalmazó röplap, hanem 303