Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

külkapcsolatait a Horthy-rendszer érdekében hasznosítja. Mindezért cserébe legális parlamenti párttá válhatott és a kormány a zárolt szakszervezeti pénzek visszaadását ígérte. Ez a megegyezés a Bethlen-kormány számára egy fontos lépést jelentett az ellenforradalmi rendszer megszilárdítása, a konszolidáció érdekében. A megegyezést követő napon 1921. december 23-án Bethlen megjelentette a gyülekezésijogról szóló rendeletét.

50 A rendelet 1. §-a értelmében az 5481/1914. ME. sz. rendeletben megállapított tilalom alól „mindenneműpolitikai népgyűlések kivétetnek", de megtartásához a rendőrhatóság előzetes engedélye szükséges. A rendelet végrehajtásáról intézkedő belügyminiszteri közrendelet 1922. január 12-én jelent meg.

51 Ezt megelőzően a belügyminiszter bizalmas levelet intézett a megyékhez,

52 amelyben a rendelkezés értelmezését határozta meg. „A Szociáldemokrata Pártnak ipari és bányamunkásság körében való szervezkedését gátolni nem kívánom, ügyelni kell azonban arra, hogy a párt agitációja a mezőgazdasági népességre át ne terjedhessen. "

53 Március 1-én újabb rendeletben 72 órával előbbi engedélykérelmi időt csökkentették és bizonyos esetekben nyílt helyen is szabad lett taggyűlést tartani. Az illetékes helyi vezetők gyakran még a hivatalosan engedélyezett lehetőségeket is soknak tartották. A völgységi főszolgabíró 1922 januárjában pl. nem engedélyezte a nagymányoki népgyűlést, amelyen a szociáldemokrata pártszervezetet kívánták megalakítani, mert a nagymányoki bányászok sztrájkba léptek és sztrájkjuk nem csupán bérharc jellegű, hanem „azon túl hatalmi célokat szolgál. "

54 Az elutasítás további indokaként szerepeltette az alaki kellékek hiányát. Ez azt jelentette, hogy nem szerepelt a 4 rendező neve után lakcímük és foglalkozásuk. A valóságban a „kellékkel" sem engedélyezte volna a bányászsztrájk miatt: „Az állami és társadalmi rendnek, valamint a béke és nyugalom megzavarásának jelenségeit mutatják ezen körülmények, s így ezek fennforgása nem alkalmas arra, hogy ugyanakkor a kellő higgadtság és nyugalom nélkül politikai szervezkedést célzó gyűlés tartassék." Február 21-én ugyanezen főszolgabíró engedélyezte a bonyhádi gyűlés megtartását, amelyen a szociáldemokrata Csernák Pál volt a tervezett szónok. A gyűlés témái: 1. Az építőmunkások gazdasági helyzete. 2. A gazdasági szervezkedés célja. 3. Mi a teendőnk? Az engedélyben a főszolgabíró jelzi, hogy a rendőrhatósági teendőket személyesen fogja ellátni.

55 Feltehetően a hatósági ellenőrök jelenléte csak mérséklőleg hatott a szónokokra, de a munkásság jogos követelése mindenképpen napirendre került. Erre utal az egyik ellenőri jelentésben a bonyhádi főjegyző, Loós Károly, aki a gyűlések károsságát hangsúlyozza:

56 „Az ily gyűlések következménye a lanyhább adófizetés, a munkabérek emelése, a hatósági lisztkiutalások iránti indokolatlan kérelmek, hadiözvegyek és rokkantak alapnélküli panasza, a katonaifelmentések iránti kérelmek tömege." A népgyűlések szerepe mozgalmi szempontból tehát a lakosság felvilágosítása és jogos igényeikért való tevékenységre mozgósítás volt. A népgyűlések hangulatára és hangvételérejellemző, hogy ellenőri jelenlét sem akadályozta meg sok esetben Horthy szidalmazását. A főispán is kénytelen foglalkozni e témával.

57 „Tudomásomra jutott, hogy politikai gyűléseken ismételten kormányzót sértő beszédek és nyilatkozatok hangzottak el. Ezek alapján utasítom, hogy ilyen esetben a politikai gyűléseket azonnal oszlassák fel, illetve az erre a feladatra megbízott közegeket utasítsák. A tettesek elleni bűnvádi eljárás megindításáról azonnal intézkedjenek. Erről a m. kir. belügyminiszter úrhoz, nemkülönben hozzám is távirati jelentést kérek. Forster sk. főispán." Tolna megyében a legtöbb szervezett munkás a bányavidéken dolgozott. Teljesen természetes, hogy a szociáldemokrata párt az ő szervezkedésükre helyezett komolyabb hangsúlyt. Az 1111/1922. BM. sz. rendelet a szervezkedések akadályozásával foglalkozott. A 296