Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

„... Minden pillanatban bekövetkezhet testvéreink felszabadulása Bátaszéken, Bátán, Alsónyéken, Baján, Baranyában és Somogyban a szerb rabságból és a kommunisták terrorja alól. "

9 A különkiadás beszámolt arról, hogy Pókay százados 24 fős csendőrkülönítménye érkezett elsőként a területre, ahol a „rég nem látott daliás és elegáns katonáknak, a jogbiztonság őreinek megjelenése kimondhatatlan örömet okozott. "

10 A katonasággal együtt vonult be a" területre a magyar igazgatás is: Forster Zoltán alispán, Bajó Pál főszolgabíró és dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, akik tolmácsolták a vármegye és a magyar kormány üdvözletét a magyar hazához visszacsatolt lakosságnak és azonnal intézkedtek, hogy a jogbiztonság megóvására a hatóságok minden lehetőt elkövessenek. A rendelkezésünkre álló iratokban Soós Károly altábornagy a kerület katonai parancsnoka meghatározta a felszabadult területekre érvényes restaurációs feladatokat.

12 Míg a többi területen a politikai élettől a katonaság fokozatosan visszavonult és a hatóságoknak adta át a feladatok megoldását, addig a szerbektől visszakapott területeken a hadsereg szerepe előtérbe került. Soós rendelete kiemelt rendészeti feladatként határozta meg a felszabadult és a korábban megszállás alatt nem volt területek további merev elkülönítését „a demarkációs vonal legalább egy hónapig maradjon fenn." A cél egyértelmű: kommunisták vagy kommunista gyanúsak beszivárgásának megakadályozása, internálása. E területeken még az eljáráshoz szükséges formaságok betartásához sem ragaszkodtak. Lényegesnek a gyorsaságot tekintették. A gyülekezést és bármiféle szervezeti életet betiltották. Esetleges lázadási kísérletnél a hadsereg felhatalmazást kapott a fegyver legkíméletlenebb használatával a rendteremtésre. A katonai parancsnok a közigazgatás restaurációjához szabad kezet tart szükségesnek és elrendeli az erélytelen, párthajló közigazgatási alkalmazottaknak helyükről való elmozdítását. A rendelet meghatározta, hogy vezetők „csak vagyonilag független és keresztény alapon álló" személyek lehetnek. A katonai vezetés 1919. őszéhez hasonlóan ragaszkodott a személyek kinevezése előtti hozzájárulás feltételéhez. A katonai vezetés felhasználta informátoraitól szerzett ismereteit, „a területek előkelőségeivel létrejött összeköttetések révén" szerzett adatokat. Nem véletlenül vonult az alispán és a főszolgabíró társaságában Bátaszékre a megye tanfelügyelője, Berze Nagy János. A kiemelt feladatok között ott szerepelt az oktatás restaurációja. Az ellenforradalmi rendszer mielőbb és minél alaposabban kívánta megtisztítani a népiskolai tanítói kart azoktól, akik az ellenforradalmi rendszer nézete szerint kommunistagyanúsak voltak. A bevonulást követő sajtócikkek látszatobjektivitása mögött, nacionalista érzelmek fokozása, szomszéd népek elleni uszítás húzódott meg. íme néhány hír: „A bátaszéki állomás üresen ásítva tátong" - írja, „a szerbek mindent elvittek ami mozdítható volt. "

u „A laktanyát közel hároméves ottidőzés után szinte szemétdombbá varázsolták a balkáni hordák tisztaságiszonyban szenvedő fiai." A békeszerződést követő megállapodás alapján a megszállt területek minden zavaró tényező nélküli kiürítéséről tudósít a katonai jelentés, amely a vezérkari főnökséghez befutott: „1921. augusztus 21-ére a Barcs-Szigetvár-Pécsvárad-Bátaszék-Baja és a szegedi háromszög kiürítése programszerűen folyt le. Incidensről nem érkezett jelentés.** 3. Királykérdés A királykérdés Tolna megye politikai életében nem játszott központi szerepet. Amikor 1920. február 10-én a Magyar Királyság Pártja a királysági eszme és a szent korona glorifikálása céljából a kormányzó, a kormány és a társadalom előkelőinek részvételével díszelőadást rendezett a királyi operaházban, ezen Battlay kormánybiztos nem vett részt.

15 Arra hivatkozott, hogy a Tolna és Somogy megye közigazgatási bizottsága e napon ülésezik. 286