Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

ről, tiltakozni kezdett. A Tolna megyei agrárproletárok a Népjólét és a Földművelők Szaklapja hasábjain olvashatták a 1 l-es bizottság hozzájuk intézett felhívását. A törvényjavaslat - a Népjólét c. lap szerint „a mezei munkásokat valóságos rabszolgákká akarja kárhoztatni", „Nem egyéb - írja a javaslatról a Földművelők Szaklapja, mint az úrbér viszaállítása..."

61 A karácsonykor megnyílt II. országos földművelő szakkongresszuson csak a dunaföldvári járásból - öt község képviseletében - heten vettek részt. A kongresszus egyik elnöke megyebeli, a varsádi Endresz Henrik volt. A küldöttek erélyes hangnemben bírálták a törvényjavaslatot. Követelték a kormánytól a javaslat visszavonását, a képviselőháztól pedig annak diszkreditálását. A tárgyalások során elfogadták egy viszonylag enyhe feltételeket szabó aratási szerződésmintát. Elvtársaikat szerződéskötés - és igazolvány kiváltás bojkottálására hívták fel. Az uralkodó osztály számára nagy volt a tét - az új munkástörvény életbeléptetése forgott kockán. Mivel az „aratási sztrájk vörös rémképe előttük megjelent, ész nélkül a csendőrszuronyok, a börtön és tolonckocsira bírták a földművelő kérdések megoldását"

62 -jegyezte meg a pártvezetőség 1899-es jelentése. A már korábban tárgyalt intézkedések mellett házkutatások, egyletek feloszlatása - s főleg a sajtótermékek lefoglalása, - vidéki terjedésének meggátolása - voltak az alkalmazott eszközeik. Az év első hónapjában a dunaföldvári munkásegyleten kívül nem engedélyezték a kölesdi, a nagydorogi, a hátai földmunkások és a tolnai kőművesek hasonló szervezeteinek a megalakulását sem. Az alispáni iratok tanúsága szerint 1903-ig a megyében egyedül csak a dunaföldvári járásban működtek munkásegyletek. Keletkezési idejüket, nevüket és tevékenységüket nem ismerjük, csupán a szokásos főszolgabírói jelentés (1898-ban és 1899-ben) tesz említést az alapszabályoknak megfelelő tevékenységükről.

63 Betiltották, illetve megakadályozták a paksi, a szekszárdi, a decsi és a dunafbldvári mezei munkások népgyűléseit. A visszautasítást általában két indokkal magyarázzák: 1. Az új „munkástörvény", mely március 1-én lép(lépett) életbe, elegendő védelmet ad a napszámosoknak a gazdákkal szemben; 2. Ergo - külön érdekvédelmi szervezetre, illetve népgyűlésre nincs szükség, annál is inkább, mert ezek a fórumok a szocializmus terjesztésére szolgálnak.

64 Az OMGE-körök elégedettek lehettek: - a szólás - és a gyülekezési szabadság korlátozását a kormány kiszélesítette a szocialista sjtó elleni hajszával is. Január elején a tolnai kőműveseknél egy Népszava - naptárt foglaltak le. Február elején Panajott alezredes - csendőr kerületi parancsnok - utasította a csendőrjárőröket, hogy a postahivatalokba érkező zárt csomagokat vizsgálják át.

65 Március első napjaiban Dunaföldváron a csendőrök „Mauthner magvak" felírással ellátott csomagot koboztak el - a küldemény szocialista sajtót tartalmazott. Se szeri, se száma a letartóztatásoknak. Ezekben a napokban Szekszárdon Bottyán Ferenc újvárosi házában Népszava-naptárt, Népszava-számokat. A földművelő munkások helyzete és feladata stb. című nyomtatványokat foglaltak le. A csendőrök letartóztatták a titkos tanácskozás résztvevőit, 19 fő napszámost, „kik épp a földosztásról gyülekeztek". Grósz Antalt és társait elzárásra és pénzbírságra ítélték.

66 A karhatalom különös figyelmet szentelt az ún. „vándorapostoloknak", azoknak a Budapestről vagy Pécsről kitoloncolt, vagy kiüldözött munkásoknak, akik az új munkástörvény bojkottálására, demokratikus szabadságjogaik megvédésére és esetenként földosztásra - szólították fel a falvak nincstelenjeit. Február 20. és 27. között a csendőrség általános razziát tartott a megye falvaiban. Dombóvárott azért tartóztattak egy fővárosból érkezett bádogosmunkást, mert szocialista tartalmú falragaszokkal „izgatott". Őcsényben Nyakas Sándor cipészlegény „vagyon és földosztást" hirdetett.

67 Simon Péter feldolgozásából tudjuk, hogy február 17-én a központi járásban fekvő Várdombon földosztó kísérletre került sor. E napon az SZDP pécsi titkárságával kapcsolatot teremtő szegényparasztok a községi réteken „osztozkodni kezdtek". A megjelenő 208