Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

Ebből az időből a legteljesebb adatsor a jegenyéspusztai gazdaság bértáblázatából maradt ránk. A mellékelt értékesítési táblázattal a konvenció teljes mértékben átszámítható készpénzre. Eszerint a legkisebb jövedelemhez a béresek jutottak - összkeresetük 535 korona volt 1905-ben. Két összetevőjét, a 426 korona értékű természetbeni illetmény és a 109 korona készpénz alkotta. A tényleges jövedelmük azonban ennél kevesebb volt, hiszen a júliusi sertésvész idején a cselédek összes süldője elpusztult. Ez a veszteség családonként kb. 150 koronát tett ki.

77 Milyenek voltak a viszonyok a valóságban pl. a dombóvári járásban? Ott, ahol - a Dombóvár és Vidéke szerint: „távolról sem kétségbeejtő a helyzet, a bérlők atyai jóindulattal gondoskodnak cselédségükről... Nyomorról szó sincs."

78 Vajon mit tapasztalt itt, Újdombóvár pusztáin 1905. július 1-én a Népszava tudósítója, aki maguktól a cselédektől kapott felvilágosítást sorsukról? Évi bérüket 23-32 korona pénzben, 26 mérő gabonában adták meg. Elmondták azt is, hogy a második minőségből kapnak, amely szemetes. Asszonyaik 15-20 napot kénytelenek ingyen dolgozni. Veteményföldet - mesélték - csak akkorát kapnak, hogy „egy jó köpő ember könnyen átköphetné." A mezőgazdasági cselédkérdés megoldásának legsürgősebb feladatát a szociális- és munkaviszonyok adták. Központban a lakáshelyzet állott. „Az uradalmak és bérletek vagy gazdálkodók kegyes szívű urai több családot szorítanak és zsúfolnak össze, nem szobának, de lyuknak sem nevezhető piszkos, egészségtelen lakásokban."

79 - olvashatjuk egy 1905-ös elemző cikkben. Illyés Gyula is részletekbe menő pontossággal rajzolja le a túlzsúfolt lakásokat.

80 Konkrét adatok is mutatják, hogy az uradalmakban a cselédházak értékükben és állagukban is csak a birkaistállók után következtek. Egy 1905-ből ránk maradt intézői feljegyzésből kiderül, hogy Jegenyéspusztán aló éves urasági lak 1 négyzetméterének becsértéke 21 forint volt, míg az ugyanolyan idős cselédház 1 négyzetméterének értékét csupán 11 forintban adták meg.

81 A korabeli közigazgatás jól ismerte a cselédek lakásviszonyait. A már többször idézett tamási főszolgabíró 1905-ös jelentése nyomán a gazdasági egyesület a lakáshelyzeten javítandó-, vármegyei szabályrendelet kiadását sürgette. Hangoztatta, „hogy egyrészt az új cselédlakások csakis az egyes lakásrendszer szerint legyenek építhetők, másrészt határidő állapíttassák meg, amely alatt a régi rendszerű cselédlakások ilyenekké alakítandók legyenek".

82 Hiába rendelkezett hasonló értelemben az 1907-es XLV. te. 29. §-a a szándék csak terméketlen ígéret maradt az agrárszegénység számára. Dombóvártól egészen Dunaföldvárig, végig a Somogy és Fejér megyei határszélen a kényszerből meghagyott - hajdani majorságok földszintes szalagházai még ma is őrzik a feudális jellegű múlt emlékeit. A cselédek betegsegélyezése is megoldatlan volt. A cselédtörvények „szavatossági" rendelkezései nem pótolhatták a gazdák gyógykezelési kötelezettségét. Az uradalmak az általában bevett 30 napi gyógykezeltetés vállalása alól is kibúvót kerestek. Sérelmes volt a puszták népe számára a munkaidő korlátlan tartama is. Gyakorlatilag sem a naptári esztendőn belül nem biztosított a törvény szabad időt. Az uradalom a család teljes munkaerejével és munkaidejével rendelkezett, kihasználását a munkafegyelem hozta magával. Munkaigényes hónapokban az uradalom igénybe vette az asszonyok munkáját is. Ők nevelték a gyermekeket, főzték az ebédet - s vitték ki délben a földekre. Ők művelték a konvenciós földeket, etették az állatokat - s mindemellett végezték a heti egy nap kastélybeli robotot. A gyermekeket már kora fiatalságukban munkára fogták. „A falusi és tanyai iskolákat be sem végezte, már szántógyerek, ha nem éri fel az ekeszarvát, ostoros" - olvashatjuk a róluk adott találó jellemzést az egyik helyi lapban.

83 A kiskorú, 12-18 éves béresgyermek még az 1907-es cselédtörvény értelmében is a gazda „házi fegyelme" alatt állt, azaz testileg fenyíthető volt. A szántás, vetés és az aratás monoton munkarendje eleve kizárta a cselédek nyugodt és hosszú eszmecseréjét, lekötötte teljes szellemi képességüket. Ezért tapasztalhatták a 198