Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

dett. Ugyanakkor 10 év alatt az 1 kat. hold alatti töredékgazdaságok egynegyede nyomtalanul eltűnt.

9 Milyen okok játszottak közre a parasztság struktúrájának megváltozásában? A filoxéra következtében különösen a szőlőtermelő települések szegény- és középparasztsága ment rendkívül gyorsan tönkre. 1895-ben a szekszárdi törvényszék 400 ingatlan árverési kérvényét intézte el! A szekszárdi lapok árverési hirdetéseiből megállapítható, hogy a magánosok és takarékpénztárak a kölcsönadott tőkéjüket és az érte járó kamatot perelték. Gyorsan zuhant az ingatlan ára. A szekszárdi illetőségű Boda Vilmos 1894 decemberében a képviselőházban azt panaszolta, hogy lakóhelyén „egy korábban 2000 forint értéket képviselő 1200 négyszögölnyi szőlő ára ma 200 forint; ...a vagyonapadás kilenctizedrész."

10 Egy parasztcsaládról - a Cseri família fennmaradt irataiból - tudjuk, hogy a hajdan féltelkes birtok örökösödés folytán szétaprózódott.

11 A természeti csapások során különösen kiemelkedett az aszályos 1897-es és az 1904-es esztendő. A földtől való elválasztásnak a társadalmi-gazdasági okai közül a jelzálogrendszer és a paraszti adózás terheit emeljük ki. A hosszú lejáratú kölcsön, vagy jelzáloghitel elsősorban a nagybirtok és a gazdagparaszti birtokon szolgálta a tőkés üzemvitel költségeit, következésképpen a tőkés felhalmozást. Ellenben a közép- és szegényparaszt csak viszonylag kis öszszegű és magas kamatlábbal párosuló kölcsönhöz jutott hozzá. Miután a kölcsön összege sokszor elérte az ingatlan becsértékének felét - s a hitelnek csak töredéke szolgálta a termelést - természeti csapás vagy rossz értékesítési viszonyok esetén a bevétel nem fedezte az adósságot, következett a végrehajtás, s nyomában az árverés. Viszonyaikat jól jellemzi az a marxi megállapítás, amely szerint, ha „...a paraszt az ördögöt a falra festi, az adóvégrehajtó alakjában festi."

12 1894 és 1909 között a megye földjeire adott különböző forrású jelzálogkölcsönök értéke 100 %-kal nőtt és elérte a 31,3 millió koronát. Az egy kat. hold területre jutó hitel értéke 54 korona volt, ami számításunk szerint a föld becsült értékének 18%-át terhelte.

13 Hogy az egyes üzemtípusok mekkora kölcsönt vettek fel - nem tudjuk, de következtethetünk rá. Pl. 1894-ben a megyei takarékpénztárak által folyósított kölcsönök számának 2,8%át 6-6,5% kamatláb mellett nyújtották, az egy kölcsönre adott pénzérték 3134 forint volt. Ugyanakkor a kölcsönök 96%-át 7 és 8%-os kamatra adták ki, az átlagos kölcsönösszeg 280 forintot tett ki. Nem kétséges, hogy az utóbbi kölcsönöket - rendkívül súlyos feltételek mellett - éppen a kisegzisztenciák vették fel.

14 E tendenciával foglalkoznak a korabeli lapok is. Több helyen olvashatjuk: számtalan földbirtok már értékén túl van megterhelve. Megjegyezzük, hogy az értéke 50%-áig betáblázott ingatlanra a birtokosok már további hitelt nem kaphattak.!

15 Széles körben dívott az uzsora is. Ha a kisgazda a tél beálltával pénzzavarral küszködött - már pedig 3/4 részük decemberre azzal küszködött - az uzsorás kisegítette. írást kapott, miszerint a tartozás fejében előre eladja egész évi termését, mégpedig a tőzsdei árfolyam alatti - 1-1,5 forint áron. 1892-ben Rákász György és társai a Paks vidéki Takarékpénztárból 125 forint jelzálogkölcsönt vettek fel 60%-os kamatláb mellett.

16 Nagy volt az elégedetlenség a növekvő közterhek miatt. Különösen az adó mértéke adott okot a sok panaszra. Vajon milyen adóféleségeket és milyen mértékben szedtek a parasztságtól pl. 1894-95-ben, amikor a lapokban azt olvashatjuk: soha még a magyar gazda ilyen nehéz és válságos időket nem élt át. Akkor, amikor a gabonaválság a mélypontra jutott, 6,5-7 forintos búzaár járta és a filoxéravész javában tombolt. Két lajstrom segítségével pillantunk be a korabeli adóviszonyokba. „Árva mezőgazdák" cím alatt olvashatjuk, hogy az új kataszter alapján a tiszta jövedelem után magállapították - a 25% földadót, 30% pótadót, 20-25% községi adót, házadót, megyei pótadót és még 24 féle adót, valamint - ahogy a lap írja „Isten tudja hogy még hány féle cím alatt foglalt adót, mit fölsorolni sem képes az ember."

17 Konkrét tételeket tartalmazó 188