Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

A megye egész művelt területének - (563 500 kat. hold) - 46,7%-a esett 1895-ben a 200 kat. hold feletti birtokkategóriákra. A nagybirtok 38,96%-ban, a középbirtok pedig 7,75%ban részesedett a gazdaságok összterületéből. Ha a statisztikai felvételben nem szereplő tiszta erdő- és legelő birtokokat is figyelembe vesszük, akkor az „úri"- és parasztbirtok területi aránya megegyezik. Az egészségtelen földbirtokmegoszlás, - a nagybirtoknak ez a nyomasztó súlya mintegy jelképezi a mezőgazdaságunk fejlődésének deformált, porosz utas jellegét. Érdemes közelebbről, járásonkénti bontásban is megvizsgálni, vajon a 200 kat. hold feletti nagybirtok súlya hol hatott legnyomasztóbban a parasztságra? A terület több mint felét foglalta el - sorrendben - a dombóvári, a tamási és a dunaföldvári járásban. Átlag alatti volt a nagybirtok (+középbirtok) részesedése a simontornyai, a központi és a völgységi járásban.

9 Az utóbbiban csupán negyedrésznek találjuk a részesedési arányát, így tehát paraszti típusú birtokok a földterület háromnegyed részét foglalták el. A viszonylag kiegyenlített birtokviszonyok tompítólag hatottak az osztályharc erősségére. A nagybirtoknak a dualizmus korára való átmentését még sérelmesebbé tette a parasztság számára, hogy annak fele kötött birtok formájában, fenyegető gyűrűként vette őt körül, sőt a szabad forgalom számára is elérhetetlen volt. „A szerzésnek útját állják... a nagy uradalmak, a hitbizományok, a kincstári, közalapítványi, egyházi birtokok. Fel kell szabadítani..." fejezi ki a parasztság óhaját egy korabeli, helyi sajtócikk.

10 A hitbizományok, a római katolikus egyház, a községek, a közbirtokosság és a volt úrbéresek a megye művelt területének 27%-át foglalták el. Kedvezőbb volt a helyzet a szántóföld területén, hiszen az immobil szántó térfoglalása „csak" 17% körül alakult. A megyében egyetlen hitbizományt találunk, az Eszterházy Miklós birtokában lévő 77 ezer kat. holdas dombóvári központi hitbizományt. Ez két birtoktestre: az újdombóvárira és az ozoraira oszlott. A dombóvári, illetve a tamási járás kétharmadán elterülő óriásbirtokot szinte teljes egészében haszonbérletben művelték.'

1 Egyébként is a mezőgazdaságba tőkét áramoltató földbérleti rendszer eléggé el volt terjedve a megyében. A tisztán haszonbéres birtokok az összes gazdasági terület 17,9%-át tették ki. Ha a vegyes hasznosítású terület több mint felét is ide számítjuk, akkor 8%-kal nagyobb bérleti területet kapunk.

12 Gyakorlatilag a 100 kat. holdon felüli birtokok 45%-a bérleti kezelésben volt. Ez az arány a dombóvári és a tamási járásban elérte a 80, illetve a 86,6%ot. Természetesen az 1895-ös üzemstatisztika alapján megfestett állapotot csak egy permanens pauperizálódási folyamat - keresztmetszeteként foghatjuk fel -, az alacsony birtokkategóriákban a földaprózódás s a tőle való „megszabadulás" szakadatlanul folyt tovább. A népszámlálási adatokból tudjuk, hogy amíg 1890 és 1910 között 14,7%-kal nőtt a mezőgazdasági önálló keresők száma, addig az egy önálló birtokra jutó mezőgazdasági terület 6,5%-kal csökkent.

13 Az önállók arányának az egész mezőgazdasági foglalkozású lakosságon belüli növekedése nem jelentett valódi fejlődést, ugyanis a kisbirtok területének fogyása mellett mind apróbbakká váltak a birtokok. A differenciálódás az alsóbb, szegényparaszti rétegeket érintette. A XIX. század végi Tolna megye mezőgazdasági fejlődése valamelyest az országos színvonal fölé emelkedett. Valahol a magyar belterjes gazdálkodás típusátjelző Sopron megye s az egyébként jó talajadottságú, de külterjesen gazdálkodó Békés megye közötti „középmezőnyben" foglalt helyet. Más oldalról vizsgálva - Tolna azon megyék közé tartozott, ahol a feudális elemeket őrző nagybirtok és az árutermelő nagyüzemi bérletek egyszerre voltak jelen, s hatottak nyomasztóan az egész parasztságra. Néhány gondolat a mezőgazdaság ágazati fejlődéséről. A statisztikai adatok szerint a szántó részesedése a megye területéből 20%-kal volt magasabb, mint országosan. A szántóföldi termelés szerkezeti megoszlása közepes fejlettséget mutat. 1900-05 között a vetésterü185