Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

egyházi szervezeten nyugvó tankerületi rendszert veszi alapul, amely a legtöbb esetben átfedi a megyehatárokat. Egyedül a római katolikus iskolaszervezetnél követi hozzávetőleges pontossággal a megyehatárt. A hét tankerülethez összesen 92 iskola tartozott, a római katolikus iskolák száma 1847-ben 84 volt. A 92 iskolából egy volt a megyén kívüli, így a növekedés hét új iskola, vagyis nem éri el a 10%-ot sem. A statisztikai adatok nem árulják el, hogy a bekövetkező kismértékű növekedés milyen területen, milyen típusú iskoláknál történt. Minden bizonnyal kimaradtak a statisztikákból azok a szükségiskolák, amelyekről a dombóvári járás főszolgabírója 1858-ban tesz említést jelentésében.

80 A Dombóvár környéki pusztákon (Esterházy-uradalom) hét szükségiskola létesült, s ez több - írja - mint amennyit a helyi viszonyok megengednek. Ez a megjegyzés arra enged következtetni, hogy a Bach-korszakban komoly erőfeszítéseket tettek az iskolahálózat fehér foltjainak eltüntetésére. A pusztai iskolák kérdését az 1860-as években is napirenden tartották, így pl. tárgyalt az illetékes főbíró Konda, Leperd, Dalmand, Muth pusztákon, valamint Palatincán létesítendő iskolákról, de kevés eredmény született.

81 A kis létszámú felekezetek iskolaalapítási gondjaira világít rá a decsi római katolikus iskola ügye. A több mint 2000 lelket számláló község lakosságának döntő többsége református volt. Az ott élő 200 katolikus cseléd, tehát szegény. A theresiánumi uradalom a tagosítás során 20 hold földet adományozott római katolikus iskola alapítása céljára, a föld 127 Ft-ot jövedelmezett < évente, amely összeg azonban nem volt elegendő iskola létesítésére és fenntartására. így a / helytartótanács kénytelen volt tudomásul venni, hogy az iskola létesítését bizonytalan időre elhalasztották.

82 Már korábban utaltunk rá, hogy a zsidó iskolák számában a korszakon végig erős ingadozás tapasztalható. 1847 - 13 iskola 1859- 7 iskola 1862 - 28 iskola

83 1865 - 10 iskola

84 Különösen az 1862-1865 közötti erős hanyatlás a szembeszökő, hiszen három év alatt az iskolák közel kátharmad része eltűnt a statisztikából. A jelenség mögött kétségkívül van bizonyos mozgás az iskolák számában. Az izraelita lakosság mobilitása lényegesen nagyobb volt, közösségi életének intézményes keretei, így az iskolák sem szilárdultak meg még ekkorra teljesen. Leopold Fleischmann paksi izraelita tanító beadványában említi, hogy Pakson 1852-ben, tehát mindössze egy évig állt fenn a hitközség iskolája,

85 holott Pakson volt Bonyhád mellett a legnagyobb zsidó kolónia. Paks nem maradt természetesen iskola nélkül, számos „zugtanoda" azaz illegálisan működő iskola, valamint működési engedéllyel rendelkező magániskola létesült. A nyilvántartásba vett izraelita iskolák száma döntően tehát attól függött, hogy a de facto működő iskolákat nyilvános, magán- vagy zugiskolának minősítették-e. Az elmondottakból egyértelműen kiderül, hogy 1849-1867 között az iskolák számában nagymértékű változás nem következett be. Ennek egyik oka az, hogy 1848-ra már lényegében kialakult a megyei slemi iskolai hálózat gerince. Azokon a helyeken, ahol korábban mégsem jött létre iskola, ott általában az abszolutizmus időszakában sem alakultak ki az iskolalétesítés feltételei. Tolna megyében tehát nem az iskolák számának növelése, hanem az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek javítása volt a fő feladat. Az oktatás tárgyi feltételeinek biztosításában első helyen a megfelelő iskolaépület állt. Egy 185 l-es rendelet kimondta, hogy ahol nincs iskola, ott a járási hatóságok építtessenek, ahol pedig romos állapotban van, ott állíttassák helyre.

86 A Systema értelmében az iskola létesítése és fenntartása a község feladata volt. Az 185 l-es rendelet ezt azzal egészíti ki, hogy 2 17