Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

Járás Település Iskola RK. Ref. Evang. Görög n.e. Izraelita Földvári 28 44 18 16 4 2 4 Dombóvári 30 39 28 5 2 4 Völgységi 32 43 24 4 9 3 3 Simontornyai 29 46 14 7 18 1 6 összesen: 119 172 84 32 33 6 17 A statisztikában lényegesen magasabb az iskolák, mint a települések száma. Ez azzal magyarázható, hogy a vegyes vallású községekben minden felekezet saját iskolát létesített amennyiben azt anyagi ereje megengedte. Még egy figyelemre méltó tényt elárul a statisztika: 119 helységben volt iskola a megyében, ugyanakkor a települések száma egy 1850-ből származó kimutatás szerint 149 volt.

71 Ezek szerint tehát 30 településen nem volt iskola a reformkorszak végén, ami igen magas számnak tűnik. Ha azonban hozzátesszük, hogy a községek száma nem érte el a 110-et, a kép sokkal kedvezőbb. Ebben a megközelítésben az olvasható ki az adatokból, hogy nemcsak a községekben, hanem mintegy 10 pusztán is volt már ekkor iskola. Az abszolutizmus korszakára tehát alapvetően kiépült Tolna megyében az iskolahálózat. Az iskolák számának gyarapítása pusztai iskolák, a községekben a kisebb felekezetek iskoláinak, a nagyobb mezővárosokban pedig a zsúfoltság enyhítésére újabb úgynevezett külvárosi iskolák megnyitásával volt lehetséges és szükséges. Az 1850-es években bekövetkezett változások nyomon követése a statisztikai anyag hézagossága miatt nehéz. Az első átfogóbb adatokkal 1852-ből rendelkezünk.

72 Járás Községek száma • Községek száma ahol iskola van ahol iskola nincs Szekszárd 15 Földvár 12 Bonyhád 33 1 Simontornya 31 2 Dombóvár 26 összesen: 117 3 Az adatok nem teljes értékűek, mivel csupán a községek számát adják meg, de nem tartalmazzák az iskolák számát. Az 1847-es 119 iskolával rendelkező településhez képest kettő a csökkenés. Ez nem jelenti feltétlenül az iskola megszűntét, magyarázható az adatfelvétel pontatlanságával is. A másik zavaró tényező az, hogy a község minősítés rendkívül ingadozó. A 117 a községek számának nagyon sok, a települések (beleértve a pusztákat is) számának pedig kevés. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy azt a települést tekintették községnek, amelynek volt iskolája, így alakulhatott ki a közel 100%-os eredmény. A bonyhádi járás egyetlen iskola nélküli települése Kovácsi volt. A kovácsi gyerekek teljes létszámban - 31 fő - a szomszédos teveli iskolába jártak.

73 A simontornyai járás adatai nem községekre, hanem egyházközségekre vonatkoznak, tehát nem jelentenek olyan települést, ahol nincs iskola, hanem csupán olyan felekezetet, mely iskola nélküli volt.

74 Az adatok járásonkénti összevetése a bázisévül szolgáló 1847. év kimutatással azért nem volt lehetséges, mert a járások átszervezésével egy új járás létesült. Hasonló felmérés az 1853. évi állapotokról is készült.

75 Az adatokból megállapítható, hogy minden községben volt iskola, de a pusztai iskolák területén nem történt előrelépés. A statisztikai adatok nagyfokú pontatlanságára világít rá, hogy 1852-ben és 1853-ban is - a jelentések szerint - mindenütt volt iskola, de 1852-ben ez 117,1853-ban pedig csupán 111 községet jelentett. Az adatok összegezésével a következő hozzávetőleges pontosságú táblázat készíthető: 15