Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

1900-1945 között 15-17 -re emelkedett számuk). Az indulás nehézségein túljutva végül is jól szolgálták azt a célt, amely létrehozta őket. Különösen komoly szerepet töltöttek be a szekszárdi polgári iskolák, mert hosszú ideig pótolták magas színvonalú oktató-nevelőmunkájukkal a középiskolai oktatást. Ennek is köszönhető, hogy a szekszárdi gimnázium létrehozása nem tette feleslegessé őket, nem csökkentette vonzerejüket, csupán az értelmiségi, a tisztviselői réteg nagy részét kapcsolta le a polgári iskolák iránti érdeklődők táborából. Az uralkodó osztály érdekeit szolgáló gimnázium oktató-nevelőmunkája ellentmondásos, mert hogy úgymond „alaktalan állapotban" van. Ennek okait Tolna megyében abban látják, hogy sokfélék a középiskolák, ahány iskolai hatóság, annyiféle osztálybeosztás és tantárgyfelosztás létezik. így rendkívül nehéz az átlépés az egyik iskolából a másikba. S minthogy a tantárgyak az egyes iskolákban teljesen különbözőek, gombamódra szaporodnak a különféle tankönyvek. Komoly gondja a megye gimnáziumainak a gyakori tanárváltozás,a tanárhiány. Ez leginkább Gyönkön nyomasztó. A középiskola tanárai ugyanis általában nem jól fizetettek, ezért ritkán maradnak helyükön, mellékfoglalkozás után néznek. A papi pályáért gyakran cserélik fel nevelő hivatásukat. A korra jellemző az a szólás: „...pap már uram öcsém, vagy még csak tanár?" A középiskolai katedra nem mindig biztosítja a tanárok tekintélyét. A szülői ház sem. Küzdeniök kell a középiskoláknak az álhumanizmus szellemével is, mely különösen a középosztály gyermekeinél mutatkozik meg. „Mai időben egy középosztálybeli fiúnak oly igényei vannak, melyeknek kielégítésére domínium jövedelme kívántatnék." - kesereg a lap írója, majd így folytatja: „És dacára a nagy igényeknek, éppen ezen osztálybeli gyermekek közül viselik magukat sokan úgy, hogy a rájuk fordított költségnek negyedrészét is alig érdemlik meg, mert a kötelesség érzetről még csak fogalommal sem bírnak. '

m A szülők a gyermekeket otthon szabadon nevelik, engedékenyek, azt gondolják; szorítsa az iskola. Hibás ez a nevelési mód - fejezi be a fejtegetéseit a megyei lap cikkírója -, csak étellel itallal, ruházattal, gondozással törődnek, de a neveléssel nem. A szeretettel párosult komolyságot, a következetességet, az okos szeretetet és a kötelességérzetre nevelést hangsúlyozza a nevelőmunkában. A bonyhádi és a gyönki nagy múltú gimnáziumok szerencsések e tekintetben. Ezekben az iskolákban a kialakult hagyományoknak megfelelően családias légkör uralkodik. Bár sűrű itt is a tanárok váltakozása, de mindig vannak hivatásukat szerető nagy tanáregyéniségek, akik biztos kézzel, kellő szigorral és szeretettel irányítják a tanulóifjúságot. E hivatásszeretet segíti át őket sokszor az anyagi nehézségeken, s a diákokkal való bensőséges kapcsolat teszi eredményessé oktató-nevelőmunkájukat. Különösen szívügyük a szegényebb néposztály gyermekeinek felkarolása. A középiskolai törvénynek - mint láttuk - kézzelfogható erdményei voltak. Növelte az állami befolyást, lehetővé tette a felekezeti iskolák felügyeletét, ellenőrzését, állami támogatását, s ezzel anyagi megerősítését. Enyhített a felekezeti tanerők anyagi gondjain. Közelebb kerültek a különböző tantervek az állami tantervhez, egységesebbé vált a gimnáziumi oktatás. Az 1883-as középiskolai törvény további változásokat is hozott. A magán- és érettségi vizsgákra jelentkező leányok felsőbb engedély nélkül vizsgázhattak - a fiúktól elkülönítetten. A polgári illetve felső leányiskolából felvételi vizsgára jelentkezhettek a gimnáziumokba, majd sikeres vizsga után magántanulóként tanulhattak tovább. A magasabb fokú tanulmányok folytatására is nyílt lehetőségük a leányoknak. A király 1895. november 18-án Bécsben kelt rendelkezése megengedte a nőknek a bölcsész, az orvos és gyógyszerész pályákon való elhelyezkedésük céljából az egyetemre való felvételüket. Mivel az egyetemekre érettségivel lehetett felvételt nyerni, ezért a nők középiskolai tanulását a VKM. 72039. sz. utasítása szabályozta 1896-ban. „Súlyt helyezek arra - hangzik az utasí142